Jézus arra tanította tanítványait, hogy terjesszék áldását, és afféle „mentőszolgálat” legyenek a rászorulók felé. Ezért vonta be őket a folyamatba, felkészítette őket arra, hogy a képviselői legyenek a jövőben.

Az ötezer megvendégelésekor a kenyérszaporítás csodája nem akkor történt, amikor Krisztus kezébe vette az ételt, hanem akkor, amikor a tanítványok kiosztották. Jézus megáldotta az öt kenyeret és két halat, odaadta tanítványainak, ők pedig nekiláttak, hogy valami nevetségesnek tűnő dolgot tegyenek: tömeget lakassanak jól egyetlen fiú uzsonnájával. De amikor megtették, megtapasztalták a csodát. Miért? Mert amikor az Úr áldása van azon, amivel rendelkezel, akkor a kihívások és akadályok ellenére is sikerrel jársz majd.

Isten mindnyájunknak adott valamit, amire másoknak szüksége van. Ám néha nem ismerjük azt fel, vagy kételkedünk az értékében. Így arra a következtetésre jutunk, hogy „nem rendelkezem azzal, amire szükség van”. Pedig rendelkezel vele – de még csak mag formában van! Jézus így írta le a folyamatot: „Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban” (Márk 4:28).

Isten elültetett benned valamit, és azt akarja, hogy ismerd azt fel, tápláld, és használd az ő dicsőségére. Ha ő megáldja, meg fogsz lepődni azon a még teljesen ki sem fejlődött lehetőségen, amellyel együtt éltél anélkül, hogy tudatában lettél volna. Ez a csoda akkor kezdődött, amikor egy fiú kielégítetlen szükséget talált, és döntött: „Ezek az emberek éhesek és táplálékra van szükségük.” Ugyanekkor fedezték fel a tanítványok, hogy Jézus mihez kezdhet azzal, amijük van, bár az reménytelenül elégtelennek tűnt.