Az efezusi gyülekezetnek Jézus ezt üzente: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” (Jelenések 2:2–5).

Gondolj vissza keresztyénséged kezdeti idejére! Mennyire lelkesen beszéltél az Úrról! Mindennap időt fordítottál imádságra, és megerősödve távoztál jelenlétéből! Nem tudtál betelni az Igéjével. Friss felismerésekre juttatott, melyek arra késztettek, hogy még mélyebben megismerd őt. Soha nem mulasztottál el egyetlen lehetőséget sem, hogy másoknak beszélhess Jézusról. Az Úrral járásod következetes, beteljesítő és életednek sarkalatos pontja volt.

Mi történt? Eljutottál arra a pontra, amelyről Jézus az efezusi keresztyéneknek beszélt?

Ha igen, értsd meg, hogy Isten nem fog beleszólni telezsúfolt programodba, nem szakítja félbe elfoglaltságaidat, és nem vesz fel nagyobb sebességet, hogy utolérjen téged. Neked kell lelassítanod, hogy lépteid összhangban legyenek vele! Ő nem illeszthető kényelmesen a bonyolult életed kereteibe; neked kell úgy döntened, hogy neki tartod fenn az első helyet, és később sem engeded át másnak.

Talán ma neked is ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet!”