A bibliai időkben, ha valaki jó minőségű bútordarabra vágyott, kiváló hírben álló mesterembert keresett: egy asztalost vagy ácsot. Ezeknek a fával dolgozó mestereknek érdekes szokásuk volt: amikor végeztek egy munkával, levették a kötényüket, és összehajtva letették az elkészült bútordarabra, ezzel jelezve, hogy a munka befejeződött.

Ezt a képet szem előtt tartva olvasd el a következőket: „A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.” (János 20:1–9)

Figyeld meg ezt a mondatot: „az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen”! Az ácsmester elvégezte a munkát. Megváltásunk teljessé lett. Nem kell megdolgoznod azért, hogy üdvözülj, csupán Krisztusba kell vetned bizalmadat, így bűneidre bocsánatot nyersz, és elkészített helyed lesz a mennyben.