Megtanulhatjuk, hogyan lehet szeretni és elfogadni valakit anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a véleményével, és támogatnánk cselekedeteit vagy életmódját. A titok nyitja, hogy úgy tekintsünk az emberekre, mint egyedi, különleges alkotásokra. Minél inkább belátjuk, hogy bizonyos különbségek ellenére mindannyian emberek vagyunk, és Atyánk mindannyiunkat az ő képére és hasonlatosságára teremtett, annál szabadabbá válunk arra, hogy közös igényeinkre összpontosítsunk. Amikor nem értjük valaki más indítékait, nézeteit vagy személyiségét, könnyen a legrosszabbat feltételezzük róluk, és bosszankodva, haraggal fordulunk feléjük. A kommunikáció és a bizalom sokat segít abban, hogy türelmesek és megértők legyünk azokkal, akik másként csinálnak dolgokat, mint mi.

Gyakran túlságosan félünk megkérdezni valakitől, honnan származik, vagy mi a problémája. Vagy ha mégis megkérdezzük, azt olyan módon tesszük, hogy azzal csak fokozzuk a félelmet és ellenségességet, amit a másik ember tapasztal. Ha kedvesen vagy legalábbis tisztelettel és irgalmas hozzáállással kérdezünk, azzal felszabadítjuk az adott személyt, hogy megnyíljon, és jobban megismerhessük. A humorérzék is segíthet a dolgok elsimításában, ha ellentétek vagy konfliktusok vannak. Egy ilyen konstruktív párbeszéd bizalmat épít, ami növeli annak valószínűségét, hogy több és jobb kommunikáció alakul ki az érintettek között.

A Biblia magasra teszi a mércét mások szeretetét és elfogadását illetően. Pál azt mondja: „Ha beszélni tudok a föld összes nyelvén és angyalok nyelvén is, de nem szeretek másokat, olyan vagyok, mint egy zajos ércgong vagy üresen kongó réztányér” (1Korinthus 13:1 NLT).