Jakab ezt írja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jakab 1:22–25).

Ebben a szentírási szakaszban ott, ahol a mi fordításunkban az ember szó van, az eredeti görögben a férfi szó áll. Miért fontos ez? Mert különbség van aközött, ahogy a férfiak és a nők használják a tükröt. A férfiak általában csak kis időre pillantanak bele, hogy a legalapvetőbb dolgokat megigazítsák; a nők viszont általában tudni akarják, hogy néznek ki, ezért tükröt tesznek a táskájukba, és a nap folyamán rendszeresen ellenőrzik megjelenésüket.

Nem az számít, hogy a férfiak és a nők hogyan használják a tükröt. Arról van szó, hogy mekkora a különbség, ha csak néhány sietős pillanatot töltünk a Szentírással, mielőtt elrohanunk napi teendőinket végezni, vagy elmélkedünk az Igén, míg az megújítja elménket, és jellemünket Jézushoz hasonlóvá formálja. Amikor a Szentírást olvassuk, a Szentlélek tükröt tart elénk, hogy a szükséges igazításokat elvégezhessük. Figyeld meg: „Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz” (Jakab 1:25 katolikus). Ez csak oda-vissza működik: ahhoz, hogy Isten áldásában járhass, meg kell tenned a magad részét, ő pedig gondoskodni fog az áldásról.