Előfordult már, hogy féltél egy esetlegesen felmerülő problémától, és már előre tűnődtél a megoldásán? Ha ilyet teszünk, akkor az, ami megalapozatlan félelemként indult, valódi problémává válhat, mert energiánkat produktív cselekvés helyett hiábavaló képzelődésre fordítottuk. Joe Tye, a Never Fear, Never Quit [Soha ne félj, soha ne add fel] című könyv szerzője szerint: „A képzelődés az a lakat, amellyel a félelem börtönbe zár. A félelem eléri, hogy egy ideig a képzelődéssel foglald el magad. Valamiért abban a hitben ringatod magad, hogy valami történni fog, ami elmulasztja a problémákat. Mire felébredsz, már késő. Amitől tartottál, megtörtént, és a félelem legyőzött. A félelem börtönéből csakis úgy menekülhetsz, ha cselekvésbe fogsz. Nem elég kívánni a kiutat, nem elég várni rá. A kiutat meg kell keresni, ki kell építeni, és el kell indulni rajta! Valahányszor kijutsz a félelem börtönéből, egyre erősebb leszel.”

A félelemnek nincs előnye, nincs pozitívuma. Vagy azáltal taszít rossz irányba, hogy aggodalmat generál, ami miatt az új helyzetek a lehető legrosszabbat hozzák ki belőled, vagy elszívja energiádat, miközben bénító hatása ellen küzdesz. Randall B. Hamrock pszichológus megjegyezte: „Húszévnyi praktizálásom során legalább 10 000 fiatal férfival és nővel beszélgettem, készíttettem velük teszteket, és adtam nekik szakmai tanácsokat. Az egyik legáltalánosabb közös jellemzőjük az a tendencia volt, hogy alábecsüljék magukat.” Ne hagyd, hogy a félelem elrabolja a benned rejlő lehetőségeket! Ne engedd, hogy értéktelenebbnek állítson be, mint amilyen valójában vagy! Hidd, hogy Isten nagy dolgokat szán neked, majd indulj el és igyekezz az ő erejéből merítve cselekedni! Ha ezt teszed, sikered garantált!