Egy régi mondás szerint a félelem nagyobbnak láttatja a farkast, mint amilyen valójában. A félelem felnagyítja a problémát, emiatt értékes energiákat pazarolunk el olyasmire, amire nem kellene. Például néha olyan dolgokat is elkerülünk, amelyek egyáltalán nem ártanának nekünk. Mint az a férfi, aki horzsolásokkal és sérülésekkel tele ért vissza az erdei szállásra egy túráról. „Mi történt veled?” – kérdezte a felesége. – „Kígyóval találkoztam az ösvényen” – válaszolta. – „Hiszen a vadőr tegnap azt mondta nekünk – emlékeztette a felesége –, hogy az errefelé élő kígyók egyike sem mérges!” „Nem kell mérges kígyónak lenniük ahhoz, hogy leugorjak miattuk egy hatméteres szikláról!” Nyilvánvalóan nem a kígyó volt a probléma, hanem a férfi félelme.

Charles Spurgeon egyszer azt mondta: „A szorongás nem a holnapi bajokat veszi el, hanem a mai erőt.” Amíg engeded, hogy a félelem irányítson, soha nem fogsz oda menni, ahová Isten el akar juttatni; nem fogod felfedezni és fejleszteni a tehetséget sem, amit Isten beléd teremtett. Ám van egy nagyszerű hírem: Isten segít szembenézni félelmeiddel, melyek uralkodnak rajtad, és legyőzni azokat. Dávid, az óriásölő, a zsoltáríró és Izrael szeretett királya gyakran került sarokba szorított helyzetbe. Egy ilyen esetben ezt írta: „Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!” (Zsoltárok 38:23). „Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre!” (Zsoltárok 40:14). Dávid tudta, kihez kell fordulnia: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1). Ha erőd forrása Isten, akkor szembe tudsz nézni a legrosszabb félelmeiddel is, és le tudod győzni azokat.