Felgyorsult világban élünk, és egyre kevesebb a békességünk. Egy régi viccben egy agyonhajszolt személyi asszisztens azt mondta a főnökének: „Ha vége lesz ennek a rohanásnak, ideg-összeroppanást kapok. Megdolgoztam érte, megérdemlem, és senki sem veheti el tőlem!” Mosolygunk, de valószínű, hogy hasonlóan érzünk. Nem olyan rég az idő múlását még évszakokkal mértük. Aztán határidőnaplókat kezdtünk használni, majd havi tervezés helyett napi időbeosztás született, végül percre pontosan beosztott napirendünk lett. Mihez vezet mindez? Úgy tűnik, ahogy a termelékenységünk növekszik, úgy csökken az életminőségünk.

Az USA Today egyik cikke arról számol be, hogy Ofer Zur terapeuta konferenciát szervezett „Speed.com: Az értelem keresése az új évezredben” címmel. Vajon hol rendezte meg? Az információs technológia központjában, a kaliforniai Szilícium-völgyben! Miközben sorra érkeztek a résztvevők, Zur megfigyelte a fáradt arcokat, az aggódó tekinteteket, és látta, hogy hallgatósága gondolatban mással van elfoglalva. A riasztócsengője akkor szólalt meg, amikor észrevette, hogy mobiltelefonokat és laptopokat hoztak magukkal – és elkezdték használni azokat az előadás során. Véleményét így fogalmazta meg: „A sebesség megszállottjaivá váltunk. Végül már olyan sok tervünk lesz, hogy nem tudjuk őket megvalósítani, és annyira telezsúfolt időbeosztásunk, hogy azt lehetetlen betartani. Az időmegtakarító technikai kütyüink paradoxona, hogy semmi szabadidőnk nem marad.” Ismerősen hangzik?

Hol találhatunk hát békességet? Annál, akinek a neve „Békesség Fejedelme” (Ézsaiás 9:5). Ő ma ezt mondja neked: „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.” (Ézsaiás 48:18).