Amint problémák merülnek fel a kapcsolatodban, kénytelen leszel tolmáccsá, közvetítővé, diplomatává és békefenntartóvá válni. A jó kommunikációs készség elengedhetetlen. Semmi sem frusztrálóbb annál, mint ha félreértik, félrehallják, figyelmen kívül hagyják vagy félremagyarázzák az embert.

Ám nem mindig a beszélgetés a válasz. Néha az csak felerősíti a problémát. Nagy hibánk, hogy gyakran túl sok szót fecsérlünk a dologra: beszélünk róla, amikor csendben kellene lennünk és a megoldásra kellene koncentrálnunk.

Isten megadta nektek azokat az ajándékokat, melyekre szükségetek van a helyzet megváltoztatásához. Ne beszéljetek róla, cselekedjetek! Ha rosszul használjuk szavainkat vagy meggondolatlanul beszélünk, az elterelhet a megoldás elől, amelyet egyébként látnánk.

Jakab arról ír, hogy amit kimondunk, annak pusztító ereje van. „A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jakab 3:5). Csupán a hangnem is képes tomboló tűzzé fokozni egy beszélgetést! Ne légy olyan, aki tüzet okád a szájából! Szelídítsd meg a nyelved! Vedd kezedbe az irányítást, ha ilyen helyzet adódik, és hagyd, hogy fény és élet járja át!

Beszélgetéseinket kegyelemmel kell fűszerezni (ld. Kolossé 4:6)! Beszélj pozitívan, hiszen még mindig Isten uralkodik, és neki van terve! A megfelelő válasz gyakran csendet majd gondos elmélkedést igényel. Néha jobb egyszerűen csak csendben maradni. Ha szorongsz, könnyen lehet, hogy túl sokat fogsz beszélni. Ha dühös vagy, azzal csak rontasz a helyzeten. Ha túl agresszív vagy, akkor veszítesz ahelyett, hogy nyernél.

A Biblia azt mondja: „a béke és a bizalom erőt adna nektek.” Ez a szentírási alapelv mindig működik!