A reális gondolkodás három dologban segít:

1) Biztonságérzetet ad.
Ha belegondoltál, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, és kidolgoztál egy vészhelyzeti tervet minden eshetőségre, akkor bátrabbnak, magabiztosabbnak érezheted magad. Megnyugtató az a tudat, hogy semmi sem érhet meglepetésként. Csalódást az okoz, ha különbség van az elvárások és a valóság között. A reális gondolkodás minimalizálja a kettő közötti különbséget.

2) Hitelességet ad.
Azok a vezetők, akiket folyton meglepnek a váratlan helyzetek, hamar elveszítik hitelességüket követőik szemében. A reálisan gondolkodó és ennek megfelelően tervező vezetők viszont megfelelő helyzetet teremtenek a győzelemhez, ezért követőik megbíznak bennük. Mielőtt tehát valakinek elmondanád jövőképedet vagy felkérnéd, hogy vegyen részt a projektedben, tedd fel magadnak a kérdést: a) Lehetséges ez? b) Felismertem-e és elmagyaráztam-e az előnyeit és a hátrányait? c) Van-e szilárd alapom, amelyre építeni tudok? Thomas Edison szerint „a jó ötlet értéke annak felhasználása”.

3) Kiiktatja az „óhaj faktort”.
A legtöbb ötlet és erőfeszítés azért nem éri el a kívánt eredményt, mert túl sokat foglalkozunk azzal, amire áhítozunk ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami van. Levegőre nem lehet házat építeni, szilárd alapokra van szükség. Az ötleteknek és a terveknek egyaránt konkrétumra van szükségük, amelyre építhetnek, és ezt a szilárd alapot a reális gondolkodás biztosítja. Salamon ezt így fogalmazta meg: „Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedéseket tesz. Az ostoba viszont vakon belemegy, aztán kénytelen elszenvedni a következményeket.” (Példabeszédek 22:3 NLT).

Gondolkodj tehát reálisan!