Három oka van annak, ha nem növekedünk:

1. Úgy gondoljuk, hogy növekedés csakis személyes tapasztalatból származhat.
   Ez olyan, mintha egy íjász mindig elvétené a célt, de azt hinné, hogy javul a teljesítménye, egyszerűen azért, mert folyamatosan ellődözi a nyilait. A tapasztalat csak akkor hasznos, ha tanulunk belőle és segít célba találni. A Pulitzer-díjas zeneszerző, Gian Carlo Menotti mondta: „A pokol azon a napon kezdődik, amikor Isten világosan elénk tárja mindazt, amit elérhettünk volna… mindazt az ajándékot, tehetséget, melyet elpazaroltunk… és mindent, amit megtehettünk volna, de nem tettünk meg.” Ne úgy érj az életed végére, hogy bánkódsz az elvesztegetett idő és a kihagyott lehetőségek miatt! Használj ki minden nyitva álló lehetőséget, melyet Isten a növekedéshez kínál!
2. Úgy gondoljuk, hogy a növekedéshez kizárólag információszerzés kell.
   Ismertél valaha olyan embert, aki csodálatosan okos volt, de úgy tűnt, soha nem tesz semmit Isten, önmaga vagy mások javára? Az ilyen ember olyan, mint egy enciklopédia: tele van tudással, de nem ér semmit, mert soha nem használják. A személyes növekedés legnagyobb akadálya nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója! A Biblia így figyelmeztet: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói” (Jakab 1:22).
3. Feltételezzük, hogy a növekedés automatikus.
   Gyermekkorunkban a növekedést magától értetődőnek tartjuk. A szüleink, tanáraink, edzőink kihívásokat állítanak elénk, ezzel segítve fejlődésünket, így hozzászokunk a növekedéshez. A probléma akkor jelentkezik, amikor kikerülünk az iskolából, és senki sem kényszerít minket növekedésre, továbblépésre. A növekedés ára mindig kisebb, mint amekkora árat a tudatlanságért és stagnálásért kell megfizetnünk.

Ha nem vállalod a felelősséget személyes növekedésedért – akkor nem fogsz növekedni!