A csüggedés miatt az izraeliták kételkedni kezdtek Isten ígéretében, feladták álmukat és meghaltak a pusztában. Pedig alig néhány napnyi útra voltak az ígéret földjétől! Hogyan történt?

Miután negyven napot eltöltöttek Kánaánban, abban a gyümölcsöző országban, ahol akkora szőlőfürt termett, hogy két férfinak kellett cipelnie, visszatértükkor tizenkét kém közül tíz ezt mondta: „Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek” (4Mózes 13:31–32).

Kíváncsi vagy, hogy érez Isten az olyan emberek iránt, akik ilyen csüggedést terjesztenek? „Azok a férfiak (…) akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget (…) akik rossz hírét keltették az országnak, meghaltak az Úr csapásától. Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben.” (4Móz 14:36–38).

Nos, veled mi a helyzet? Mások negatív körülményeit látva kétségbe vonod, hogy sikeresek lehetnek? Végighallgatod valakinek a terveit anélkül, hogy borúlátó megjegyzéseket tennél? Még ha nem is tudsz lelkesen azonosulni az álmaival, legalább vállald, hogy mellé állsz hitben, hogy törekvéseivel kapcsolatban Isten tökéletes akarata teljesedjen be!

Gondolj mindazokra, akik téged biztattak életed során! E rossz hírektől és csüggedéstől fertőzött világban időnként mindenkinek szüksége van egy kis biztatásra. Törekedj hát tudatosan arra, hogy őszintén megerősítő, támogató és inspiráló szavakat mondj a környezetedben élőknek!

Ha pedig egy elcsüggesztő személlyel találkozol, ne hagyd, hogy eltereljen! Emlékeztesd magad és őt is arra, hogy Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3:20). Igen, ő képes rá!