Attól kezdve, hogy Isten megmentett, „Krisztusban” vagy. Attól a pillanattól fogva igaznak tekint. Ahogy Pál apostol megfogalmazta: „nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján” (Filippi 3:9).

Gyermekkorodból talán rossz emlékeid vannak, lehet, hogy a szüleid azt a benyomást keltették, hogy csak akkor szeretnek és fogadnak el, ha elég jó vagy. Ezért úgy gondolod, hogy Isten is így érez veled kapcsolatban. Pedig nem. Az igazság az, hogy soha nem lehetsz elég jó ahhoz, hogy kiérdemeld Isten szeretetét; ezért öltöztet Krisztus igazságába, és azt mondja: „Minden hibád ellenére feltétel nélkül szeretlek.” Ez jogosít fel arra, hogy szeresd önmagadat!

Gondolj bele: ha Isten szeret téged, akkor méltó vagy a szeretetre, igaz? Ez azt jelenti, hogy szeretheted magadat! Sőt, szeretned is kell, mert csak a saját önértékelésed forrásából tudsz másoknak szeretetet adni. Ha bizonytalanságérzettel, bűntudattal, önbizalomhiánnyal és önutálattal küzdesz, akkor az előbb-utóbb a kapcsolataidban is megnyilvánul.

Paul Tournier, svájci pszichológus mondta: „Ha egy ember úgy fogja szeretni Istent, ahogyan kellene… akkor másokat is úgy fog szeretni, ahogy kellene… és ha Istent és másokat úgy tud szeretni, ahogyan szeretni kell őket, akkor soha nem lesz szüksége pszichiáterre.”

Isten irántad való szeretete olyan énképet ad, amely képessé tesz és felhatalmaz arra, hogy szeretetet adj és elfogadj. Az az igazság, hogy ha te lettél volna az egyetlen bűnös, aki valaha élt, Krisztus akkor is meghalt volna egyedül érted. Amikor ez valóban megvilágosodik benned, elkezded szeretni önmagadat, és akkor tudsz kiteljesedni abban, amihez a lehetőséget Isten már beléd teremtette.