Egy régi mondás szerint Isten azért adott nekünk két fület és egy szájat, mert kétszer annyit kell hallgatnunk, mint amennyit beszélünk. Ahhoz, hogy ezt megtanuljuk, gyakorolnunk kell, hogy gyorsak legyünk a hallásra, de késedelmesek a szólásra. A figyelmes hallgatás építi a kapcsolatokat. Az ember azonban nem születik jó hallgatónak, hanem megtanul azzá lenni!

Íme, néhány javaslat, ami segíthet:

1) Hallgass közbeszólás nélkül!
Állj ellen a közbevágás kísértésének, ne fejezd be a másik helyett a mondatot, ne tereld el a témát! Fogd vissza magad – csak hallgass!

2) Hallgass figyelmesen, hogy megértsd a másikat!
Próbáld megérteni beszélgetőtársad nézőpontját, érzéseit, gondolkodását és szükségleteit. Az a jó hallgató, aki azt hallja, amit a másik valóban gondol vagy érez, nem azt, amit ő maga elképzel. Találgatás helyett kérdezd meg: „Jól értettem? Úgy érted, hogy…? Úgy érzed…?” Más szóval: ne feltételezz, kérj visszaigazolást!

3) Hallgass ítélkezés nélkül!
Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket! Ha a másik által elmondottak nem állnak egészen össze, hallgass tovább! „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Ha figyelmesen hallgatsz, többet tudsz meg, és annak talán már lesz értelme.

4) Hallgasd végig anélkül, hogy kijavítanád, visszavágnál vagy lekicsinyelnéd a mondandóját!
Ha azt mondod: „Ez nem is így volt!”, vagy azt: „Mit vártál? Ha nem így tettél volna…”, vagy „Te egyszerűen túl érzékeny vagy”, azzal védekezésre kényszeríted a másikat, és megakadályozod a valódi kommunikációt.

5) Értékeld a beszélőt!
Fogadd el meglátását és érzéseit, mint egy értékes ember jogos megnyilvánulásait. „Ha jól értelek, akkor arra gondolsz, hogy… úgy érzed… Így van?” Kérd meg, hogy segítsen megérteni, amit elmondott! „Tekintettel arra, amit elmondtál, megértem, miért érzel úgy, ahogy érzel” – ha ezt fejezed ki felé, azzal növeled az önbizalmát, és így hajlandóbb lesz mérlegelni az általad kínált megoldásokat.