Megszabadulni a keserűségtől – képzeld el ezt úgy, ahogy egy sebész kioperál egy rosszindulatú daganatot a beteg életének megmentése érdekében!

 Az Ige így figyelmeztet: „Ügyeljetek arra, hogy (…) a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). Legyünk éberek, nehogy a keserűség apró magja meggyökerezzen, és kihajtva problémákat okozzon.

 A keserűségnek sok forrása van: egy szülő, akinek nem tudunk megbocsátani, mert bántalmazott vagy elhagyott minket; egy csúnya válás, amelynek fájdalmas emléke újra és újra előtör; egy barát, aki nincs tisztában meggondolatlan szavainak hatásával; egy főnök, aki helyettünk mást léptetett elő. Mi a megoldás? Bocsáss meg, mielőtt a probléma beágyazódna az érzelmeidbe, és emlékeidből kezdene táplálkozni!

Pál ezt írta: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Efezus 4:31–32). Minél hamarabb megbocsátasz, annál jobb! A keserűséged nem változtatja meg a másik embert, de téged igen – és nem a javadra!

A legnehezebb dolog, amit valaha is cipelned kell, a neheztelés. Emiatt szenvedés a közeledben lenni, mert folyton a bűnös bűnhődésére vágysz, különösen akkor, ha magadat vagy egy szerettedet tartod áldozatnak. Ilyenkor a Sátán működésbe lép, és meggyőz arról, hogy neheztelni helyes. Végtére is csak meg akarod védeni magad az újabb sérüléstől, igaz? Ha hiszel neki, csak még mélyebbre ásod magad, jogosnak tartod álláspontodat, és megszokod, hogy együtt élj a keserűséggel. Egészen addig, míg el nem pusztít. Ám ennek nem kell így történnie, mert nincs olyan mélyen gyökerező érzelem, ahová Isten kegyelme ne érne el, és ne tudná eltávolítani.

Szabadulj hát meg minden keserűségtől!