William Penn, Pennsylvania brit gyarmat alapítója (az ő tiszteletére nevezik ma így az Egyesült Államok Pennsylvania államát) 1677-ben hat alapelvet fogalmazott meg a beszélgetéshez:

„1) Kerüld az olyan társaságot, ahol a beszélgetés nem előnyös vagy szükséges, ha mégis ilyen közegbe kerülsz, beszélj keveset, és utolsóként szólalj meg!

2) Ahol bolondságokat beszélnek, ott bölcs dolog hallgatni – és mindig biztonságos is.

3) Néhányan olyan ostobák, hogy félbeszakítják a beszélőket, vagy befejezik helyettük a mondatot ahelyett, hogy végighallgatnák őket, és gondolkodnának, mielőtt válaszolnak; ez udvariatlanság és butaság is.

4) Ha kétszer gondolkodsz, mielőtt egyszer megszólalsz, akkor végül kétszer okosabbat fogsz mondani.

5) Jobb semmit nem mondani, mint hiábavalóságot. Ahhoz, hogy helyesen szólj, fontold meg, mit illik, és azt is, mikor alkalmas beszélni!

6) Minden vitában az igazság legyen a célod, ne a győzelem vagy az igazságtalan érdek; a hasznosságra törekedj, ne a bírálód leleplezésére!” Röviden: soha ne beszélj gondolkodás nélkül! Adj időt magadnak arra, hogy szavaidba bölcsességet építs, kerüld azokat az embereket, akik másokat megfélemlítenek vagy alsóbbrendűként kezelnek! Az egyik legjobb módja mások meggyőzésének az, ha meghallgatjuk őket. A pletykás másokról beszél, az unalmas csak magáról, de egy jó beszélgetőpartner arról beszél, ami téged érdekel, és figyelmesen hallgatja a mondandódat.

Az igazság az, hogy minél többet beszélünk, annál kevesebbre emlékeznek majd az emberek. Továbbá nagyobb valószínűséggel emlékeznek majd a szavaidra, ha érzik, hogy törődsz velük annyira, hogy meghallgasd gondolataikat és aggályaikat.

A Biblia azt mondja: „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!”