Nem mindenki futja végig a pályát, aki elkezdi a versenyt.

 Pál írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Korinthus 9:24–27).

Pál itt nem az üdvösségéről beszélt, az már elrendezett tény volt. Ő a mennyei jutalmáról beszélt, és érdemes most megállnunk és odafigyelnünk szavaira: „hogy (…) ne legyek alkalmatlanná”.

Néhány dolog botlásodat okozhatja pályafutásod során:

 1) Ha kimarad az életedből a mindennapi bibliaolvasás és imádság.

 2) Ha nemet mondasz Istennek, amikor az életed egy bizonyos területén figyelmeztet valamire.

 3) Ha rossz szokások és nem helyénvaló kapcsolatok erkölcsi bukásodat okozzák.

 4) Ha engeded, hogy a kétség és a félelem megbénítson.

 5) Ha komolytalan tevékenységekre pazarolod az idődet ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amire Isten elhívott.

 6) Ha sikeres vagy a karrieredben, de kudarcot vallasz a családodban.

 7) Ha nem fekteted be kincsedet, talentumodat és idődet Isten országába, így nem lesz erőforrásod ahhoz, hogy teljesítsd Isten életedre vonatkozó akaratát.

A felsorolást még tovább is folytathatnánk. Imádkozz ma így: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24).

Az ilyen imára Isten örömmel válaszol!