Íme, három további bibliai példa a radikális elköteleződésre:

1) Elköteleződés a munkában.

A múltban a munkáltatók nagyra értékelték munkavállalóikat, a munkások pedig megbecsülték munkáltatóikat és munkájukat. A mai munkahely gyakran ellenséges környezet, az alkalmazottak kritizálják főnökeiket és éppen csak a minimumot teljesítik; sok főnök pedig egyre többet követel, miközben természetesnek veszi dolgozóit.

Ez nem Isten útja. Az ő módszere a kölcsönös elkötelezettség vezető és beosztott között.

Pál ezt írta: „Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek” (Efezus 6:5–7).

2) Elköteleződés a gyülekezetben.

Sok keresztyén svédasztal jellegű megközelítést gyakorol a gyülekezetben. Kiválogatjuk, ami tetszik, és otthagyjuk, ami nem. Pedig ha Krisztus egyházának tagjai vagyunk, az szövetségi viszonyt jelent a többi hívővel, akikkel egy test vagyunk, vigyázunk egymásra, szeretjük egymást, imádkozunk egymásért, és együtt teljesítjük a nagy misszióparancsot (ld. 1Korinthus 12:12–31).

3) Elköteleződés Krisztus iránt.

Krisztus nem jellegtelen, langyos követőket keres (ld. Jelenések 3:16). Ő ezt mondta a sokaságnak: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” Ez azt jelenti, hogy már nem a saját kívánságaidat és akaratodat követed, hanem Krisztust és az ő akaratát.

Ez a radikális elköteleződés, és Isten téged is erre hív.