Sokan szeretnének annyi mindent megszerezni maguknak, amennyit csak lehet, ám viszonzásul a lehető legkevesebbet adni.

A jó időkben jelen akarnak lenni a barátaik számára, a nem túl jó időkben viszont eltűnnek. Sajnos a statisztikák alátámasztják az elkötelezettség hiányát. A házasságkötések száma csökken, míg a válások száma emelkedik. Egyre kevesebben vállalnak lelkészi szolgálatot vagy állnak a rászorulókat segítő jó ügyek mellé. Miért? Mert az emberek nem akarnak kockáztatni, nem akarják, hogy a felelősség kötelezze őket.

Azokat a lehetőségeket, amikor másokat szolgálhatunk, gyakran kötelezettségnek tekintjük, ezért kerüljük azokat. A rövid bejátszások nemzedéke vagyunk, nem tudunk sokáig figyelni, mert megszoktuk a reklámszüneteket és a gyorsételeket. Szeretnénk, ha a prédikációk egyszerűek és szórakoztatóak lennének, afféle „léleksimogatók”, amitől jól érezzük magunkat.

Igen, a radikális elköteleződés ritka – de Isten ezt várja el tőled. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy tartod magad az ígéretedhez akkor is, ha ez nem kényelmes számodra.

Nézzünk meg néhány példát!

Elköteleződés a házasságban.

A házasság, ahogy Isten látja, nem fele-fele egyezség, hanem olyan kölcsönös megállapodás, amelyben mindkét fél 100 százalékot ad önmagából. Életre szóló szövetség közted és a házastársad között „jóban, rosszban; szegénységben, gazdagságban; egészségben, betegségben; amíg a halál el nem választ.” Ezt a szövetséget sokkal könnyebb betartani, ha mindkét fél megtanulta Pálhoz hasonlóan ezt mondani: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Ez azt jelenti, hogy a nagyszerű kapcsolatok titka: meghalni az önérdek számára.