Dave Dravecky az 1980-as években lépett pályára a San Francisco Giants baseballcsapatban. 1988-ban az orvosok daganatot fedeztek fel a karjában, és 1991-ben amputálni kellett azt. When You Can’t Come Back [Ha nem térhetsz vissza] című könyvében a veszteség érzéséről ír.

„Hiányzik, hogy nem tudok elvégezni dolgokat a saját két kezemmel, és – természetesen – nagyon hiányzik a baseball. Van egy jelenet a Baseball álmok című filmben, amikor Mezítlábas Joe Jackson – aki egyike volt a Chicago White Sox azon nyolc játékosának, akiket eltiltottak a baseballtól az 1919-es World Series bundabotrány miatt – ezt mondta: »Otthagyni a baseballt olyan volt, mint egy láb elvesztése. (…) Éjjel felébredtem, és éreztem a pálya illatát, a fű hidegét a lábamon. A fű érintését. (…) Nagyon szerettem ezt a sportot. Kajapénzért játszottam volna! Csak magáért a játékért! A hangokért… szagokért. (…) Akár ingyen is játszottam volna.«” Dravecky így folytatja: „Az a jelenet nagyon nagy hatással volt rám. Nekem is hiányzott ez az érzés. A varratok érzése, amikor új labdát veszel a kezedbe… az ütő hangja, amikor eltalál egy labdát. Én is játszottam volna kajapénzért is. Én is játszottam volna akár ingyen is.”

Bukott világban élünk, ahol elveszítjük végtagjainkat és szeretteinket. De a mennyben kárpótolnak majd minden veszteségünkért. Együtt lehetünk majd megváltott szeretteinkkel, és egyikünk testét sem gyötri betegség, fájdalom, semmilyen korlát. Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

Egy napon te is álmaid otthonában élhetsz majd.