Egy népszerű sláger így szól: „Százezer okból szeretlek, de legfőképpen azért szeretlek, mert te te vagy.”

Nagy igazság van ebben a dalban, különösen, ha gyermekeinkről van szó.

Dr. James Dobson keresztyén pszichológus írja: „Amikor az első gyermek születése küszöbön áll, a szülők azért imádkoznak, hogy normális legyen – vagyis átlagos. De attól a pillanattól fogva az átlagos már nem lesz elég jó nekik. Gyermeküknek kiválónak kell lennie. Sikeresnek kell lennie. Diadalmaskodnia kell. Hamarabb kell járnia, beszélnie vagy megtanulni triciklizni, mint bárki másnak. Szerezzen lenyűgöző bizonyítványt, kápráztassa el tanárait eszével és bölcsességével. Ő legyen a focicsapat legjobb játékosa, később pedig hátvéd vagy diákigazgató. A húga pedig legyen pompomlány vagy szólista, vagy éppen bálkirálynő. Egyes szülők az évek során nap mint nap ugyanazt az üzenetet sugározzák gyermekeiknek: „Számítunk arra, hogy valami fantasztikus dolgot csinálsz. Ne okozz csalódást!” Sajnos a kivételes gyerekek már csak ilyenek: kivételek. Ritka eset, hogy egy ötéves gyerek megtanulja fejből a teljes Bibliát, bekötött szemmel sakkozik vagy szimfóniákat komponál. Gyermekeink túlnyomó többsége nem káprázatosan zseniális. Egyszerűen csak átlagos gyerekek, akiknek átlagon felüli szükségük van arra, hogy szeressék és elfogadják őket olyannak, amilyenek. A legtöbb szülőnek átlagos gyereke van. A nagyobb elvárások csalódásnak teszik ki a szülőket, és irreális nyomást gyakorolnak a fiatalabb generációra.”

Hogy is volt az a dal? „Legfőképpen azért szeretlek, mert te te vagy.” Ha megfogadod ezt az üzenetet, egy napon gyermekeid áldottnak hívnak majd (ld. Példabeszédek 31:28).