Bizonyos értelemben két tékozló fiú volt, és mindkettő olyan vallási környezetben nőtt fel, amely dicsérte a szabályok betartóit és büntette a szabályok áthágóit.

Figyeld csak a fejezet kezdetét: „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik” (Lukács 15:1–3).

Jézus két különböző csoporthoz szól:

1) A szabálysértők, mint a tékozló fiú, akik tudják, hogy csak Isten kegyelme által üdvözülünk. 2) A szabályok betartói, mint a báty, akik úgy gondolják, hogy jó cselekedetekkel kiérdemelhetik vagy megszolgálhatják az üdvösséget.

Ezért aztán a szabályok betartói elítélik a szabályszegőket. Az idősebb fiú nem volt hajlandó részt venni az öccse hazatérésének örömére rendezett lakomán. Miért? „Apám, vele ellentétben én mindig szolgáltalak és engedelmeskedtem parancsaidnak. Ez így nem helyes és nem igazságos!” (ld. Lukács 15:29). Ismerősen hangzik? Az apa erre ezt mondta neki: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15:31).

Figyeld meg a „fiam” szót!

Jézus azt tanította, hogy a kapcsolat ment meg minket, nem pedig a szabály betartása. A báty úgy gondolta, hogy apja elfogadása a teljesítményétől függ. Igen, Isten országában van helye a teljesítménynek is, mennyei jutalmad a földi teljesítményeden alapul – de megváltásod egyedül Krisztus teljesítményétől függ: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Efezus 2:8–9).

Igen, Isten kihívás elé fog állítani, megfenyít és megtisztít, hogy azzá formáljon, akinek látni akar; de üdvösséget egyedül a kegyelem ad.