Jézusnál jobban senki sem értett a nehéz emberek kezelésének művészetéhez.

A rómaiak el akarták hallgattatni, Heródes meg akarta ölni, Pilátus mosta kezeit, a vallási vezetők irigyelték, családtagjai azt gondolták, elment az esze, szülőfalujának lakói meg akarták kövezni, Tamás kételkedett benne, Péter megtagadta, Júdás elárulta, a katonák megverték, a tömeg a keresztre feszítését követelte kiáltozva, a legközelebbi követői elhagyták. Jézus azonban mégsem kérte Istentől, hogy távolítsa el a nehéz embereket az életéből. Ha így tett volna, senki sem maradt volna.

Néha még az imádságot is az elkerülés egyik módjaként használjuk. Arra kérjük Istent, hogy távolítson el egy problémás embert az életünkből, mert nem vagyunk hajlandók őszintén a szemébe mondani valamit. Ha Isten erre az imádságra úgy válaszolna, ahogy mi szeretnénk, elveszítenénk a növekedés lehetőségét, pedig ez az ő legnagyobb vágya velünk kapcsolatban.

Jézus tanításai a nehéz emberek kezeléséről mély, közeli, fájdalmas tapasztalatokból és bölcsességből fakadtak. Az ő tanítása olyan hatással volt a világ vezetőire és mozgalmaira Mahátma Gandhitól kezdve Martin Luther Kingen át Nelson Mandeláig, mint egyetlen más, valaha elhangzott szó sem.

Péter ezt írja: „Ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:20–23).

Jézus téged is arra hív, hogy kövesd az ő példáját.