Isten úgy tervezett minket, hogy nagy nehézségek idején legyen számunkra egy előre elkészített pillanat, amikor hozzá fordulunk segítségért.

Agyunknak azt a részét, amely az erős negatív érzelmek, például a düh és a félelem feldolgozásáért felel, amigdalának nevezik. Ha ezt eltávolítják bizonyos állatokból, képtelenek lesznek a düh és a félelem kifejezésére.

Normális esetben, amikor valamilyen inger ér minket, az ingerület feldolgozás céljából az agykéregbe jut. Az esetek körülbelül 5 százalékában azonban, amikor valami szélsőséges érzelmi esemény történik, az ingerület az amigdalába megy az agyunk tudatos gondolkodásért felelő része helyett. Olyan ez, mint egy rövidzárlat. De az ingerület agyba érkezése és a testünk reakciója között ott van, amit a kutatók „életadó negyedmásodpercnek” neveznek. És ez a negyedmásodperc – bár nem tűnik túl hosszúnak – hatalmas.

Pál írja: „Haragudhattok, de ne vétkezzetek (…) helyet se adjatok az ördögnek.” (Efezus 4:26–27). Ez a negyedmásodperc az az idő, amikor a Szentlélek átveheti az irányítást. Ekkor dönthetsz, hogy a Szentléleknek adsz-e teret, vagy megadod magad a bűnnek. Ez a negyedmásodperc az agyadban lehetőséget biztosíthat arra, hogy kimondd: „Szentlélek, ez az impulzus ért; kell-e reagálnom rá?”

Elképesztő, milyen erős lehet a vágy, hogy bántsunk valakit, akit szeretünk, és mekkora fájdalomhoz vezethet, ha engedünk ennek a késztetésnek.

De van egy másik jó hírem: ha elszúrod – mert időnként el fogod szúrni –, Isten küld majd újabb negyedmásodpercet az első után. Ő elkötelezte magát melletted, és továbbra is segíteni fog, amíg meg nem tanulod jól kezelni az ilyen helyzeteket!