Minden szomjazó jöhet

„Ti
szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek
és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!”

Ézsaiás könyve 55. fejezet
1. vers




Van
egy honlap (http://www.worldometers.info/hu)
a világhálón, melyre kattintva földi életünk jó néhány sarokszámáról
tájékozódhatunk; mennyien élünk bolygónkon, hányan születtek, vagy hunytak el idén,
vagy a mai napon, stb., stb.




Ezen
adatok sorában ott szerepel egy megdöbbentő sor, mely azt a számot tűnteti fel,
hogy egy nap alatt hányan halnak éhen. Ez a szám sokszor napi 18-19.000 között
mozog.  




De
hogyan lehet ez? Hiszen mindenhol túltermelésről beszélnek. Annyi pénzünk van,
hogy országokon keresztül utaztatjuk az élelmiszereket, melyek aztán tonna
számra állnak és rothadnak az áruházak polcain…




Itt
Európában, így hazánkban is minden kamra, hűtő tele van, s ha üres ott van az
államilag szervezett szociális háló, segélyszervezetek és ingyen konyhák
százai.




Ha
éhezünk is egy rövid ideig az nem azért van, mert nincs, hanem mert másra
vágyunk, válogatunk. A háztartásokban nem az a kérdés, telik rá, hanem ’mit
szeretnétek, mit főzzek?’ Őszintén bevallva nem is tudjuk; mi az, hogy éhezni,
vagy szomjazni.




Ami
azonban még nagyobb gond, hogy a lelki táplálékok területén is hasonló a
helyzet. Szinte belefulladunk az ideológiai, filozófiai rendszerek tömkelegébe.
Ezért válunk, sokszor tudatosan vakká és süketté a Biblia igazságával és
tanácsaival szemben. Nem kell, mert már elteltünk a mesékkel.




Csakhogy
ezek a mesék csupán a lelki étvágyat nyomják el, de nem táplálnak. Jézus
azonban olyan táplálékkal és itallal lát el, mely nemcsak téged, hanem rajtad
keresztül másokat is megelégít:  




„Mindaz,
a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből
iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz,
a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.”
(Ján.4:13-14)