Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Malakiás 3:10.

Volt egyszer egy ember, aki úgy döntött, hogy nem a pénzéből, hanem a talentumaiból fizet tizedet. Nagyon fösvény volt a pénzével. Talán még megvolt az első pénzérméje, amit először keresett. De tudott hegedülni. Úgy fizette hát a tizedét, hogy hegedült a szombatiskolában.

Voltak mások, akik pénzben félretették a tizedüket ugyan, de úgy döntötték, hogy saját belátásuk szerint használják fel, ahelyett, hogy az egyháznak adnák. Egyesek úgy döntöttek, hogy az egyházi iskolának nagyobb szüksége van a pénzre, mint az egyháznak, vagy egyes misszióprojektek nagyobb szükségben vannak. De Isten világos útmutatást adott arról, hogy mit foglal magába a tized, és hova kell odaadnunk.

A mai szövegünk azt mondja: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban.” Mi a raktár? Engedjük, hogy a Biblia önmagát magyarázza, ezért olvassuk el Nehémiás 13:12. versét. „Az egész Júda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét.” Nehémiás 10:39. pedig azt mondja: „Egy ároni pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.” Látjuk, hogy a tizedet a raktárba, a kincstárba kellett vinni, az Isten házában. Nem a mi felelősségünk – hacsak nem kaptunk megbízást az Úr háza javainak kezelésére – eldönteni, hogy az anyagi eszközök jól vannak-e felhasználva.

Isten áldása - az ígérete, hogy megnyitja a menny csatornáit, és bőséges áldást áraszt ránk – azoknak adatik, akik elhozzák a tizedüket a raktárba. Amikor elvisszük Neki a tizedünket, lehetővé tesszük számára, hogy kiárassza ránk az áldásait, az ígérete szerint.

 (Morris L. Venden: A Működő Hit)