Szeretem az embereket, nem vagyunk egyformák, és ez így nagyon jó, de sokszor mégis megpróbálunk a magunk eszével gondolkodni, hogy bezzeg én ezt nem tettem volna meg az ő helyébe, és így tovább gondolatokkal.

 Sokszor megbántjuk egymást, de elsősorban Istent, hiszen Ő mindenkiért meghalt, én nem bánthatom meg a gyermekét. Mégis sokszor megtesszük.

Van aki  elmondja másoknak, nagy dobra veri, és saját magát jó színben tünteti fel, míg a másikat megalázza. Van  aki magában tarja sokáig, és ha még míndig bántás éri akkor ő is segítséget kér másoktól.Nem tudom miért van ez így?

Én ugy gondolom, hogy legeslegelőszőr a mi Urunkhoz kell mennem, Ő az orvosság mindenre!

Másodszor ahhoz akit megbántottam, vagy aki megbántott. Nem jó annak a harmadik félnek lenni. Márpedíg ez vagyok jelen pillanatban is én. Kedveseim

legalább  3-4 esetben ebben a kellemetlen állapotban vagyok, hogy mindegyik fél várja a segítséget. Hát ki vagyok én ? , egy gyenge porszem, talán annyi különbséggel, hogy a fent említett sorrendet igyekszem betartani. Az Itélő BÍRÓ ODA FENNT VAN!

Kérlek próbáld meg Te is ugyanezt, akkor biztosan megoldódik, ami most még nagyon nehéz gondod, problémád!

Szeretem az embertársaimat, de a meghallgatáson, egy-egy jótanácson kívűl mást nem tehetek. Szeretem a békességet, ezért kérlek tedd meg, neked is sokkal jobb lesz!  Kérlek a sorrend mindíg ugyanaz! FELŰL kezd el!

Ha ezzel megbántottam volna valakit: elnézését, és bocsánatát kérem!

Szél Terézia

2012. 02. 13. 8.45.óra

IFJ. SÓTI JÁNOS

 "Megbocsájtok

De sok bánat szűnne meg, és de sok átok,
Ha ezt a szót hallanám, hogy megbocsájtok.
Megállna a síró szemek könnypatakja,
Ha mindenki tiszta szívből megbocsájtana.

Ez a világ nagyon beteg, sírva kiált,
Pedig tudós nagy emberek gyógyítgatják.
De hiába! Nem szűnnek a sóhajtások,
Míg ezt a szót nem hallom, hogy "megbocsájtok".

A nemzetek zúgnak, itt-ott ki is törnek,
Vért adnak enni ezen szomjas földnek!
Azért vannak szántóföldön szétszórt sírok,
Mert nem hallom ezt a szót, hogy "megbocsájtok"

!Nagy emberek bíztak szebb, jobb jövőben,
Hogy szebb gondolat ül majd az emberek szívében.
Nos, lássuk csak, mit hoztak a századok?
Most sem hallom eme szót, hogy "megbocsájtok".

Úgy vágyok e szó után, de mindhiába,
Ellenség lett apa-fiú, anya-lánya.
Mért vannak a gyakori házassági elválások?
Mert nem hallom ezt a szót, hogy "megbocsájtok".

Én Istenem, merre menjek, mit is tegyek,
Ezen kedves szóra vajon hol lelhetek?
Bolyongó lábakkal bércre hágok, völgybe szállok,
De nem hallom ezt a szót, hogy "megbocsájtok".

Így keresve feljutok a Golgotára,
Rápillantok a középső keresztfára.
Ki rajta függ, így szól tihozzátok,
Jöjjetek el hozzám, én mindent "megbocsájtok".

Örömömben átölelem a keresztfát,
Felismerem rajta a nagy Isten fiát.
Én Istenem! Ezen szóért hálát adok,
És most úgy érzem, én mindenkinek
MEGBOCSÁJTOK!