„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét…” (Efezus 4:29–30). Amikor haragodban kirobbansz, nemcsak a másik embert bántod meg, de megszomorítod a Szentlelket is. Belegondoltál már ebbe? Krisztus arra hív, hogy megértsük a másik ember szükségeit. Ne hozzunk fel régebbi vétkeket, melyekért az illető már bocsánatot kért, ne rángassunk bele más embereket a dologba, és ne tegyünk megjegyzéseket valakinek a testsúlyára, a bőrszínére, értelmi vagy érzelmi korlátaira. Ne hozz fel olyan dolgokat, melyek elhomályosítják a valódi kérdést, és akadályozzák, hogy megoldást találj! Ne használd a hangerőt megfélemlítésre vagy manipulálásra! Isten azért teremtette a haragra való képességet, mert a harag megfelelő módon kezelve akár gyógyszer is lehet, sőt, energiát adhat ahhoz, hogy pozitív változást érjünk el. Tehát:

1) Megoldásra törekedj, ne „győzelemre”! Csak ront a helyzeten az, ha a másikra neveket aggatunk, vagy „diagnosztizáljuk” őt. Ne arra összpontosíts, hogy mit tett a másik, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok a gondot.

2) Ismerd el a hibáidat, és kérj bocsánatot! Ezzel megkönnyíted a másik félnek, hogy ő is elismerje hibáit.

3) Amikor rámutatsz egy nehézségre, mindig keress valami olyat is a másikban, amit őszintén meg tudsz dicsérni! Bírálat helyett próbáld ezt mondani: „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem esett jól hallani. Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattál.” Ha a másik  hibáztatása helyett a megoldáskeresésre összpontosítasz, akkor olyan célt mutatsz neki, amihez igyekezni fog felnőni.