Max Lucado írja: „Vannak dolgok, amire csak egy édesanya képes… például egyik kézzel behintőporozni a baba popsiját, miközben a másik kézzel a telefont tartja… Egész napot orrtörölgetéssel, zoknimosással, csekkbefizetéssel tölteni – és mégis komolyan gondolni, amikor hálát ad Istennek gyermekeiért. Vannak dolgok, amiket csak egy édesanya tud megjavítani… például a konyhaszekrény ajtaját, amit a férje nem tudott megcsinálni, és meggyógyítani a férj sebzett egóját, amikor rájön, hogy a felesége csinálta meg. Csak egy anya tud helyrehozni elszakadt cipőfűzőket… összetört szíveket… és a kedveseddel való szakítást. Vannak dolgok, amiket csak egy édesanya tud… például, hogy mennyi időbe telik elérni a zongoraóráról a fociedzésre… hogy hány pizzát kell rendelni, ha a barátok itt alszanak… hogy hány nap van még hátra a félévből. Mi többiek csak tűnődünk rajta… »Anya, milyen volt, amikor a csecsemősírás először betöltötte a szobát? Milyen volt, amikor először vitted iskolába, puszit nyomtál az arcára, és integettél, amikor bement – a háromkerekűje pedig ott maradt az udvaron mozdulatlanul és némán? Hogy érezted magad? Sírtál? Mosolyogtál? Olyan voltál, mint Mária, aki csendben őrizte mindezeket kincsként a szívében?«” A gyermekét szerető és gyermekéért imádkozó anya olyan erő, amit számításba kell venni. Egyszer egy lelkész megállt egy ház előtt, és az édesanyával akart beszélni, ám az asszony kisfia azt mondta neki: „Most nem beszélhet vele, éppen imádkozik.” Ugyanis Susanna Wesley minden nap egy órát töltött azzal, hogy egyenként mind a tizenhét gyermekéért imádkozzon. Végül közülük kettő, John és Charles Isten szolgálatába állt, és elindították azt az ébredést Nagy-Britanniában és Amerikában, ami létrehozta a Metodista Egyházat. Ilyen hatása van egy imádkozó édesanyának.