Az emberek gyakran azért keresik a társaságunkat, mert másmilyenek vagyunk, nem azért, mert hozzájuk hasonlóak. Ne okozz nekik csalódást azzal, hogy leértékeled azokat az Istentől kapott dolgokat, melyekkel szükségeiket betölthetnéd. A tanítványok nem olvadtak be, ők kilógtak a sorból, és a világ, melyben éltek, észrevette, „hogy Jézussal voltak” (ApCsel 4:13). Jézus üzenetét hirdették, az ő módszereit használták, és az ő csodáit mutatták be. Antiókhiában nevezték őket először keresztyéneknek, krisztusiaknak (ld. ApCsel 11:26), mivel beszédük és cselekedeteik annyira hasonlítottak Krisztuséhoz. Micsoda dicséret! Mekkora hivatás! Mekkora kihívás! Egy szíriai hadseregparancsnok meggyógyult a leprából, mert egy szolgálólány Istenről beszélt neki (ld. 2Királyok 5). József megmagyarázta a fáraó álmát, amit senki más nem tudott megmagyarázni, és ezzel megmentette a földet az éhínségtől (ld. 1Mózes 41). Egy fiú felajánlotta Jézusnak mindazt, amije volt – öt kenyeret és két halat –, és csodálatos módon az egész sokaság jóllakott belőle (ld. Márk 6:34–44). A személyiségelemzés hasznos eszköz arra, hogy az álláskeresőről felismerjék, alkalmas-e az adott munkakör betöltésére. Isten országában azonban ez másként van. Amikor Isten elhív egy feladatra, ő maga készít fel arra. Azt hiszed, nem vagy alkalmas? Ki mondta? Biztosan nem Isten. Igéjében ezt olvassuk: „… azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Korinthus 1:27–29). A mai üzenet számodra ez: alkalmas vagy a feladatra!