Jenny még kilencvenkét éves korában is felemlegette, hogy a nővére nem volt hajlandó venni neki egy pár cipőt ötven évvel azelőtt! Ennyi éven át pácolódott a keserűség mérgében (ld. ApCsel 8:23). Anne Peterson monja: „Valamilyen sértés marcangolja a szívünket. Újra meg újra lepörgetjük magunk előtt a történteket, mély árkokat vágva ezzel, melyeket később nehéz betemetni. Támogatókat toborzunk, és még jobban belemélyedünk a neheztelésbe. Úgy értelmezzük, hogy a sértés szándékos volt, az elkövetője pedig tele van rosszindulattal. Okokat keresünk, valósakat vagy képzelteket arra, hogy utálhassuk az illetőt… így a keserűségnek újabb rétege alakul ki. Aztán úgy viselkedik, mint a strandlabda, amit szeretnénk a víz alá nyomni, mégis újra felbukkan, és mindenkit összefröcsköl.” A Biblia azt mondja: „Ügyeljetek arra, hogy… a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15 RÚF). Ezért ne feledd:

1) A megbocsátás nem szabadon választható, hanem kötelező. „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Előfordulhat, hogy nem lehet mindenkivel összhangban élni, de Isten akkor is azt kívánja tőlünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak.

2) Ha megbocsátasz, te is bocsánatot nyersz. A Biblia azt mondja, hogy ha tele vagyunk keserűséggel, akkor a bűn foglyai vagyunk (ld. ApCsel 8:23). Ne feledd, hogy Jézus nemcsak érted halt meg, hanem azért az emberért is, aki megbántott. Megérdemli a bocsánatot? Nem. De te sem érdemelted.

3) Imádkozz az ellenségeidért! Kérd Istent, hogy juttassa eszedbe azokat az embereket, akiknek meg kell bocsátanod, és olvassza fel szívedben a keserűséget, melyet az illető irányában érzel. Lehetetlen keserűséget táplálni valaki iránt, akiért imádkozol. Igen, néha nehéz megbocsátani, de mindenre van erőd Krisztusban, aki megerősít (ld. Filippi 4:13).