További három tévhit a sikerrel kapcsolatban:

1) Azt hisszük, hogy a siker a jó összeköttetésektől függ, ezért igyekszünk ilyen kapcsolatokat építeni. Azok az emberek, akik egyetértenek ezzel a gondolkodásmóddal, azt hiszik, hogy ők is sikert érhettek volna el, ha a megfelelő családba születnek, vagy találkoznak a megfelelő emberrel. Van annak haszna, ha ismerünk jó embereket, de önmagában az összeköttetések nem fognak előrejuttatni az életben, ha rossz úton haladunk. A bölcs ember nem kapcsolatoktól vár sikert, hanem gyarapítja tudását, és figyel az útmutatásra.

2) Azt hisszük, hogy a siker eléréséhez befolyásra, hatalomra kell szert tennünk. Ezt az elgondolást erősítik az olyan iparmágnások, mint például Andrew Carnegie, aki ezt mondta: „A siker az, hogy hatalmunkban áll kielégíteni minden igényünket az életben.” Aztán még egy lépéssel tovább megyünk, és azt feltételezzük, hogy minden sikeres ember kihasznált másokat, hogy elérhessen oda, ahol most tart; ezért mi is manipulálni próbálunk másokat. A könyökölés, a másokon taposás nem segít sikert elérni – sőt, ez a módszer rendszerint visszafelé sül el.

3) Az hisszük, hogy a siker a lehetőség eredménye, ezért arra várunk. Azok az emberek, akik keményen dolgoznak, mégis úgy tűnik, hogy sehová sem jutnak, néha azt hiszik, hogy csupán „áttörésre” van szükségük. Mottójuk a „bárcsak”. „Bárcsak ne követelne tőlem annyit a főnököm; bárcsak a templom a város kedvezőbb helyén lenne; bárcsak lenne indulótőkém; bárcsak valaki mással házasodtam volna össze!” A lehetőség ajtaja előtt nem ácsorogni kell, hanem be kell nyitni! Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nem csinálnak semmit, csak várnak a sikerre, azok nem fogják meglátni – és nem tudják megragadni – a lehetőséget, amikor eljön.