Eddig az evangéliumot kizárólag a zsidóknak hirdették. De ez hamarosan megváltozik. Egy Kornéliusz nevű férfi „az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! … Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.” (ApCsel 10:3–5 RÚF). Imádságainak és nagylelkűségének köszönhetően Kornéliusz lett az első pogány, aki hallotta az evangéliumot és üdvösséget nyert. Micsoda viszonzás! Isten hallja a kedves szavakat, melyeket szenvedő embereknek mondasz. Látja, amikor áldozatot hozol és adakozol, miközben magad is szűkösen élsz. Azzal, hogy azt teszed, amit teszel, Istennek készíted az utat, hogy segíthessen neked. Ő elraktározza mindezeket, hogy amikor majd neked lesz szükséged rá, akkor bőségesen legyen a számládon és felvehess belőle. Egy hölgy kutyakozmetikus vállalkozást akart indítani, és ezért imádkozott, de nem volt pénze reklámra. Elment tehát a helyi állatmenhelyre, és felajánlotta, hogy kicsinosítja az ott lévő állatokat, hogy így nagyobb eséllyel találjanak gazdára. Érdekes módon, minél többet dolgozott a menhelyen, saját vállalkozása annál inkább fellendült, mert híre szájról szájra járt, míg végül már annyi kliense lett, amennyit egyedül el sem bírt látni. Azt kérded: „Azt jelenti ez, hogy ha nem segítek másoknak, Isten sem fog segíteni nekem?” Hála Istennek, az ő szeretete feltétel nélküli. De ha nemet mondasz az adakozásra, amikor lehetőséged nyílna rá, azzal annak lehetőségét is elmulasztod, hogy kaphass valamit. A viszonzás törvénye egyszerű: Isten azt ígéri, hogy ha nagylelkű vagy másokkal, ő is bőkezűen fog bánni veled (ld. 2Korinthus 9:6–8).