Ne gondold, hogy utasításaidat mindenki világosan megérti, és pontosan végrehajtja. A Biblia azt mondja: „a szorgalmas munka meggazdagít”, és a szorgalmas szó azt is jelenti, hogy gondosan odafigyel valaki a részletekre. Amikor utasítást adsz valakinek, ellenőrizd, hogy készített-e feljegyzést róla. Ha nem, az aggodalomra adhat okot. A tapasztalatlanok és a nem kellő elkötelezettséggel hozzáállók hajlamosak az emlékezetükre bízni mindent, pedig a legrövidebb ceruza is jobb, mint a leghosszabb memória. Amikor valaki nem tekinti elég fontosnak, amit mondtál ahhoz, hogy leírja, azzal jelez valamit – és ez a jel vörösen villogó vészjelzés. Még ha jó szándékú is az illető, elfoglaltsága vagy túlzott magabiztossága miatt könnyen elfelejtheti utasításaidat. Azok, akik megbízhatóan végzik a rájuk bízott feladatot, mindig kérdéseket tesznek fel a kapott utasítással kapcsolatban. Például, ha arra kéred őket, hogy hívjanak fel valakit egy bizonyos ügyben, akkor automatikusan vissza kellene kérdezniük:

a) Van ennek valamilyen határideje?

b) Mikorra kérsz visszajelzést a hívás eredményéről?

c) Van még valami, amit tudnom kell ezzel kapcsolatban? Ha ilyen jellegű kérdések nem vetődnek fel, akkor a megbízott személy nagy valószínűséggel nem veszi eléggé komolyan feladatát. Ha valaki azt mondja: „megpróbálom elintézni”, ez megint csak vészjelzés, mert az esetek többségében nem fogja megtenni. A próbálom szó gyakran az ímmel-ámmal végzett munkát jelzi. Utasításaidat egy bizonyos embernek add ki – ne kettőnek! Jegyezd fel a dátumot, amikor az utasítást kiadtad, és azt az időpontot is, amikorra a visszajelzést kéred. Másként fogalmazva: csak olyannak adj ki utasítást, aki képes fogadni és végrehajtani azt.