Mavis Gustafson Pigford egy vásáron ajándékba kapott egy Bibliát. Betette a táskájába, és el is feledkezett róla. Később, ahogy az utcán ment, egy autó melléhúzódott, a sofőr fegyvert fogott rá, és kényszerítette, hogy szálljon be. Az asszony így emlékszik vissza: „Tettem, amit mondott. Értem nyúlt, és le akart nyomni az ülésre. Dulakodtunk… végül rám parancsolt, hogy szálljak ki az autóból. Mielőtt a lábam letehettem volna, lövést hallottam, és éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Összeestem. A férfi odajött, elvette a pénztárcámat, a táskámat a fejemhez vágta, majd belelőtt. Éreztem a félelmetes becsapódást. Még mindig eszméletemnél voltam, amikor hallottam, hogy az autó elhajt, én pedig bebotorkáltam egy közeli házba. A háziasszony segítséget hívott… engem a kórházba szállítottak, a rendőrség pedig elfogta a támadómat, akinek kábítószerre kellett az elrabolt pénz. Mielőtt elkezdődött a műtét, melynek során eltávolították az oldalamból a lövedéket, a nővérem odajött hozzám: »Tudod, mi mentette meg az életedet?« – kérdezte. Átnyújtotta a Bibliát, ami a táskámban volt. A golyó megakadt benne, a hegye éppen a Zsoltárok 37:14–15-nél állt meg: »Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.«” Újabb példa arra, hogy Isten mindig egy lépéssel előrébb jár: „Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége… megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon… Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.” (Zsoltárok 91:3–4,11,14).