Jézus a kútnál vizet kért az asszonytól. A nő meglepődött azon, hogy egy zsidó szóba áll egy samáriaival, meg is kérdezte Jézustól, miért kér tőle vizet. Ő így felelt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. … Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János 4:10,13–14 RÚF). Figyeld meg a különbséget a kút vize és a között a víz között, amit Jézus kínált. Jézus nem a környék kútjainak vízminőségéről beszélt, hanem az asszony öt tönkrement házasságáról és arról az emberről, akivel éppen együtt élt. Ennek az asszonynak igazából fogalma sem volt arról, hol találhatja meg azt a kielégülést, amire annyira szomjazott. Egyik kapcsolat a másik után okozott csalódást neki – nem számít, milyen gyakran ivott „ebből a vízből”, szomját nem tudta oltani. Ráadásul minden kudarcot vallott kapcsolatra a válasza egy újabb kudarcba torkolló kapcsolat volt – mert azt gondolta, amit mi is oly sokszor, hogy ha többször tesszük azt, ami nem működik, akkor egyszer csak működni fog! Jézus nem bírálta őt erkölcstelenségéért. Nem, ő az egyetlen igazi ellenszert kínálta ürességére. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Bármiben is keresel kielégülést – kábítószerben, alkoholban, szexben, pornográfiában, kapcsolatok sorában, pénzben vagy népszerűségben – ezek közül egyik sem oltja szomjúságodat. De ha életedet Jézusra összpontosítod, időt töltesz vele, beszélgetsz vele, és naponta „iszod” Igéjét, az egészen biztosan betölti a benned lévő űrt.