Nem a tudatlanság a legnagyobb vétség, hanem az, ha nem tanulunk. Ha megfelelő módon tekintesz rá, akkor az életben minden tapasztalat iskola, és minden új ismerős tanár. Ezért ragadj meg minden lehetőséget a tanulásra. Csak arra ügyelj, hogy jó tanárt válassz: olyat, aki kiérdemelte a jogot, hogy melletted legyen, és amikor az helyénvaló, feltegye a nehéz kérdéseket is, más nézőpontból lássa a dolgokat, és segítsen megmaradni a helyes ösvényen. Salamon azt mondta: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.” (Példabeszédek 25:11–12). Ha Isten segítségedre küld valakit:

1) Fejezd ki, hogy értékeled véleményét. Soha ne vegyél senkit természetesnek, és soha ne felejts el köszönetet mondani! Ha a hozzáállásod afféle „én sem várok elismerést, ezért én sem adok”, azzal csak magadnak ártasz, és bezárod az ajtókat a jövőd előtt.

2) Vállald a magad részét! Ne légy önző, haszonleső vagy megalkuvó. Igyekezz azon, hogy jelenléted haszon legyen, ne kockázatforrás. Az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget adjon a növekedésre.

3) Légy tisztában a határokkal! Mások talán jóban vannak valakivel annyira, hogy tegezzék, de ez nem jelenti azt, hogy ezt te is megteheted – főleg nem egy lehetséges mentorral. Ha valaki azt mondja: „Jó napot, Károly vagyok”, ne válaszolj neki így: „Mizujs, Kareszkám?” Légy tiszteletteljes, és ne akarj változtatni a protokollon csak azért, hogy jobban hasonlítson arra a környezetre, amit már megszoktál. Tartsd be a határokat, tiszteld a másik embert, hallgass figyelmesen, és mindig lesz valaki, aki segít eljutni célodba.