Bob Buford sikeres üzletember volt, aki érezte, hogy Isten valamilyen szolgálatra hívja. Abban azonban nem volt biztos, hogy mire, ezért úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Összehívta néhány nagyobb gyülekezet lelkészét, hogy megérdeklődje, vajon hasznát tudnák-e venni afféle szervezési munkatapasztalatnak, amivel ő rendelkezik. Ez nem került sokba, így ha esetleg zsákutcának bizonyult volna a kezdeményezés, könnyen másra összpontosíthatott volna helyette. Ha gondolkodás nélkül otthagyta volna vezérigazgatói állását, és elfoglalt volna valamilyen beosztotti állást valamelyik gyülekezetben, akkor valószínűleg nem találta volna meg az elhívását, és talán nem is kereste volna tovább. Átgondolt tervezésének köszönhetően azonban ma szolgálata szó szerint az egész világra hatással van. Nos, nem lehet csak úgy otthagyni korábbi kötelezettségeinket. Ámós vállalta a prófétai küldetést, de közben megmaradt pásztornak. Pál folytatta sátorkészítői munkáját, miközben a gyülekezetplántálást végezte. Isten akaratának felismeréséhez idő és türelem kell, és legtöbbünknek vannak befizetésre váró számlái és van családunk, akikről gondoskodnunk kell. Mit tehetsz tehát? Tartsd meg az állásodat – de próbáld ki az új utat is! Ne feledd, nem vagy egyedül! Isten sokkal inkább elkötelezte magát a sikered mellett, mint te magad. Ha úgy érzed, hogy zöld utat kaptál tőle, akkor óvatosan lépj a gázra, és indulj el! Arthur Miller drámaíró mondta: „Nem helyes megmaradni abban a helyzetben, amiről tudod, hogy nem illesz oda… Isten nem azért helyezett e földre, hogy olyan munkára pazarold éveidet, amelyben nem azt alkalmazod, amit ő az életedre tervezett, amiben nem az életcélodat valósítod meg – bármennyit is fizetnek érte.”