Szeretetével és könyörületével az Úr váltotta meg õket. Felkarolta és hordozta õket õsidõktõl fogva. (Ézs 63,9)

Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Olvasmányok: 4Móz 12,1-15 és 2Krón 3,1-17

Szeptember 9.
Jézus mondta: "Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,19-21)

Mindnyájan ökölbe szorított, ám üres kézzel születtünk. Aztán megtanultunk gyûjteni s markunkban tartani mindazt, amit már megszereztünk. Pedig a kincsek halmozásának vannak veszélyei, sõt ellenségei is. Jézus is emlegeti a tolvajokat, a rozsdát és a molyt, ezek mind ki akarják fosztani a tulajdonosokat. A kincset birtoklók számára mégis maga a kincs jelenti a legnagyobb veszélyt.
A kincset gyûjtögetõ ember nem tud magának megálljt parancsolni, hiszen "a gazdagság olyan, mint a tenger sós vize, minél többet iszik belõle az ember, annál szomjasabb lesz" (Schopenhauer). A gazdag soha nem mondja, hogy elég. Mindig eszébe jut az, ami még hiányzik a gyûjteményébõl, s az is, ami már megvan a másiknak. Nem véletlenül szerepel regény címében is ez a kifejezés: "szegény gazdagok". Szegények, mert sohasem megelégedettek!
A gazdagság önzésre tanít, s ennek sincs határa. S a kincs féltése miatt az önzõ ember megszakítja kapcsolatait barátaival, elszakad még szeretteitõl is. Nem tud bízni az övéiben sem, mindenkire úgy néz, mint ellenségeire, akik halálát várják. Sokba kerül hát a kincs, oda a barátság, veszélyben a család békessége is. Ám oda van az ember szabadsága is. Azt hiszi a gazdag, övé a gazdagsága. Pedig már régen megfordult a birtokviszony, az összegyûjtött kincs tartja õt markában!
"...gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben" - mondja Urunk. Annak a kincsnek nincsenek ellenségei. A mennyei kincs nem szakít el senkitõl, sõt igazi testvérekkel és barátokkal ajándékoz meg. Ezt a kincset magától Jézustól kapjuk. Ez a kincs az õ bennünket hordozó szeretete, a mindent megelõzõ és megelõlegezõ szeretet. Ez a kincs az õ ismerete, ezért borulunk térdre elõtte. Ennek fényében hitelt érdemlõen megismertük önmagunkat, s ki tudjuk mondani: "Akarom, ne legyek fontos önmagamnak!" Ez a kincs Jézus maga! Ezt a kincset és minden mást, ami a mienk, szívesen osztogatjuk, mert tudjuk, hogy az az igazán a mienk, amit odaadunk. Odaadtuk, s õ mennyei kincsként õrzi meg a számunkra. Ez a kincs továbbadással gyarapodik.

Uram!
Drága Megváltóm! Rád találtam, mert te találtál rám. Megajándékoztál maradandó mennyei kinccsel, bûnt bocsátó szereteteddel, ismereteddel és önmagaddal. Öld meg, Uram, bennem az önmagamat szeretõ ént, s te magad légy szívem lakója. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.