Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. (Ézs 61,1a)

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14)

Olvasmányok: Ézs 26,1-6 és 2Krón 1,1-17

Szeptember 6.
Ezután Jerikóba ért [Jézus], és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevû gazdag ember, aki fõvámszedõ volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetû lévén nem láthatta a sokaságtól. Ezért elõrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa õt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." (Lk 19,1-5)

Jézus "áthaladt" Jerikón, a revideált Károli-fordítás szerint: "általméne Jerikón". Nem kerülte el a várost, mint manapság a gyorsforgalmi utakon közlekedõ autósok. Nem robogott át rajta a lakott területeken megengedett legnagyobb sebességgel. Áthaladt, gyalogosan, nagy tömeg kíséretében, beszélgetve. Általment, mert emberekkel akart találkozni, segíteni rajtuk. Áthaladt, s áldás járt nyomában.
Ám mielõtt Jerikóba ért, megelõzte híre. Néhányan tudták érkezését. Mások arról beszéltek, hogy már találkoztak vele. Voltak, akik a gyógyításairól tudtak, mások hallották õt beszélni. Jerikó népe várta Jézus látogatását. Meglepõ, hogy Zákeus, a kis termetû fõvámszedõ is szerette volna látni Jézust. Nem tudjuk, miért volt annyira kíváncsi rá. A Szentírás sem tudósít errõl, lehet, hogy õ maga sem tudta volna megindokolni, ha megkérdezték volna. Igaz, nem is kérdezték. Ki állt szóba akkor a megvetett vámszedõvel, amikor már közeledett Jézus? Zákeus pedig megpróbált beállni az út szélén állók közé, de senki sem adott neki helyet. Talán még félre is lökték, s kitaszították maguk közül. Az is elképzelhetõ, hogy értésére adták: az ilyen bûnösnek, mint õ, nincs is helye a Jézust kísérõ "igazak" között.
Ám Zákeus mindenáron látni akarta Jézust. Mégpedig szemtõl szembe. Elõrefutott, gyorsan szedte a lábait ez a kis termetû ember, s felmászott az út szélén álló fára. Sem a futás, sem a fára mászás nem illett felnõtt emberhez. Õ azonban el akarta érni célját. Jól számított. S nem csak õ láthatta Jézust, mert Jézus is észrevette õt: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Jézus tudatosan mondta ezt a vámszedõnek. Õt nem lehet "az utcán át" elintézni. Vele nem elég a kiskapuban vagy az elõszobában beszélgetni, mint egy pillanatra átugró szomszéddal vagy a csomagpostással. Jézusnak be kell térnie házunkba, ott kell maradnia otthonunkban. Áldottak azok az otthonok, ahol Jézus is otthon van! Õ pedig maga ajánlkozik arra, hogy betérjen hozzánk, lakója legyen otthonunknak. Önmaga és övéi ellen vétkezik az, aki erre nem nyitja ki szíve és otthona ajtaját.

Uram!

Ó, Jézusom, szegényed Jer hû szívembe hát,
Kér, vár, epedve hív. Habár szegény e szállás,
Te készítsd el, tenéked De mindörökre hálás,
Lesz otthonod e szív. Úgy áldja Krisztusát. (EÉ 140,4)Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.