Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából. (2Móz 20,2)

Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnõtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. (Zsid 11,24)

Olvasmányok: Fil 1,19-26 és Eszt 3,7-15

Október 9.
A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; õ meggyógyította mindnyájukat, és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda õ, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: "Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki nem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgõ mécsest nem olt ki, míg gyõzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az õ nevében reménykednek majd a népek." (Mt 12,14-21)

Ha valaki hirtelen rosszullét miatt orvosra vagy mentõre szorul, minden perc késlekedés kockázatot jelent. A sorvadt kezû embert másnap is meggyógyíthatta volna Jézus. Ám ha õ szombaton találkozott egy gyógyulásra szoruló emberrel, akkor ezt az alkalmat kihasználta. Tudta, hogy "mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (Préd 3,1). Tudta, hogy - a költõ szavai szerint - "múló, azért drága itt perc, pillanat" (Túrmezei Erzsébet), s a múló percekkel elmúlhat az alkalom, a beteg emberrel való találkozásnak el nem szalasztható lehetõsége is.
A sorvadt kezû embert Jézus meggyógyította. Ennek nyilván rajta kívül is sokan örültek. Nem örültek viszont a farizeusok, akik "kimentek, és elhatározták, hogy végeznek" Jézussal. Gyógyítani nem tudtak, s azt törvényértelmezésük kifejezetten tiltotta is. Arra viszont volt idejük, hogy szombaton összeüljenek, s arról tárgyaljanak, hogyan lehetne végezni ellenfelükkel. Az ilyen tanácsokozás úgy látszik, nem volt rajta a szombatnapi tilalmi listájukon. Tõlük is megkérdezhette volna Jézus azt, amit a szõlõmunkásokról szóló példázatban a szõlõ gazdája kérdez a méltatlankodó munkások egyikétõl: "...a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?" (Mt 20,15)
Az ellenfelek elvakultságukban megkeményítették szívüket. A megkeményített szív alkalmatlan a jóra. Aki pedig nem cselekszi a jót, s másokat még akadályoz is benne, az rosszat cselekszik. Pedig jó tettekre egyre inkább szükség van! Jézus pedig, aki már meggyógyította "a magunk felé hajló" kezünket, arra biztat, ahhoz ad erõt, hogy azok készek legyenek mások felé hajolni, másokat segíteni, másokért imádságra kulcsolódni, másokat Jézushoz terelni. Gyógyító szeretetének ez az értelme. Fel, mert a múló percekkel elmúlhat a segítõ szeretet alkalma.

Uram!
Amikor utánad kiáltottam, nem késlekedtél. Észrevetted, hogy rád szorulok, segítettél. Szívemben lakozást vettél, akaratomat formáltad, lábamat az igazság útjára segítetted. Kérlek, legyél ura kezeimnek is, terelgesd szolgálatodra, segítõ szeretetre. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.