Elküldött engem az Úr... Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. (Ézs 61,1.3)

Jézus Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Olvasmányok: Filem 1-16(17-22) és 2Krón 28,1-15

Szeptember 24.
Azután szólt Jézus ahhoz is, aki õt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul õk is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs mibõl viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor." (Lk 14,12-14)

Vidéken sokfelé ismerõs szó a kaláka. Az önkéntes segítõkbõl összeállt munkaközösséget nevezik így. Valamikor a cséplést és az aratást, ma már csak a szüreti munkát és a házépítést végzik együtt a rokonok és a barátok. Ezért a jóltartáson túl nem jár fizetség, mert ma az egyiknél dolgoznak, máskor a másiknál. Ebben az évben az egyik háza épül, másikban pedig a másiké. S az ember segít, mert a barátom vagy a szomszédom segített vagy segíteni fog. Óriási összetartó ereje van az ilyen kölcsönös segítségnyújtásnak, egymás számontartásának. "Ma nekem, holnap neked" - tanít erre a közmondás is.
Jézus szemében ez az összetartás nem elég, ez a segítõkészség még kevés. Mesterünk nagyon jól látja, hogy másképpen nézünk azokra, akik egy ilyen kalákaközösségen belül vannak, s azokra, akik ennek kerítésén kívül rekedtek. Azt is észreveszi, ha a közeliekkel nyájasok és készségesek vagyunk, a többiekkel pedig nyersen és kelletlenül viselkedünk. A fenti igében arra szólít fel minket, lássunk túl azon a kerítésen, melyen belül csak a barátok, a rokonok és a gazdag szomszédok élnek. Sõt lépjünk túl rajta, hogy életünk viszonzást nem váró módon, bõkezûen adakozó élet lehessen.
Õ ezt joggal várhatja el tõlünk. Hiszen õ túllépett a legnagyobb kerítésen, megtette a legnagyobb távolságot, amikor otthagyta értünk a mennyet, és emberré lett. Emberként pedig válogatás nélkül jót tett, s bennünket, mai tanítványait is egyformán szereti bûnbocsátó és elhordozó szeretetével.
Jézus fenti mondatai nem tanácsok. Megtérésre hívó szavak, sõt figyelmeztetések. Aki azt állítja magáról, hogy szeret, annak Krisztustól kapott szeretettel le kell bontania a kerítéseket! Át kell lépnie vallási és társadalmi határokat, mely a másféléktõl, a szegényektõl és a nyomorultaktól elválasztanak. Olyanokat kell szeretnünk tehát, akik nem tudják viszonozni. Ezt helyettük az Úristen fogja megtenni, aki azonosítja magát a legkisebbel és a legutolsóval is. Ha valahol, ezen a téren sok a mulasztásunk!

Uram!
Tudom, hogy engem, méltatlant is feltétel nélkül szeretsz. Tudom, hogy szereteted soha meghálálni nem tudom. Segíts nekem, hogy a tõled kapott szeretettel tudjam szeretni embertársaimat. Azokat, akik soha nem tudják ezt viszonozni. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.