Így szól az Úr: Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. (2Móz 19,5)

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Gal 3,26)

Olvasmányok: 2Tim 1,1-6(7) és 2Krón 20,1-26

Szeptember 22.
Amikor egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetõjének a házába ebédelni, azok figyelték õt. Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: "Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?" De õk hallgattak. Erre kézen fogta a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: "Vajon, ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?" Nem tudtak erre mit felelni. (Lk 14,1-6)

Az elõzõ fejezet végén Jézus kemény ítéletet mondott Jeruzsálemre azért, mert a fõváros elutasította, és nem fogadta be õt. Ennek ellenére folytatta kísérleteit ellenfelei megnyerésére. Elfogadta a farizeusok egyik vezetõjének meghívását, az egyik szombaton részt vett az istentisztelet utáni ünnepi ebéden. Az ilyen alkalmakra szívesen hívtak meg elõkelõ vendégeket, tekintélyes tanítókat. Lehetséges, hogy magát Jézust is ezek közé sorolta a házigazda?
A kérdésre nem tudunk egyértelmû választ adni éppen a szakasz váratlan, másik szereplõje miatt. Ott volt ugyanis "egy vízkóros ember", azok pedig - az ebéden részt vevõ farizeus vendégsereg - "figyelték õt". Jézus meghívása egy elõre elkészített csapda lehetett. Tudták, hogy õ megszánja a beteget, s így "tetten érhetik" akkor, amikor megszegi a szombatnapi munka tilalmát. Akár megrendezett találkozás volt ez, akár véletlen Jézus és a beteg között, az ellenfelek látni akarták, merészel-e a Mester szemtõl szembe dacolni velük. Ha meggyógyítja a beteget, nyilvánosan fogja megbélyegezni magát, mint a törvény megszegõje.
Jézus a saját maguk által állított csapdával fogta meg õket. Megkérdezte: "Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?" Õk hallgattak, hiszen a szombati munka tilalmát kiterjesztették a gyógyításra is. Számukra a tilalom egyértelmû volt, de nem az Isten parancsa miatt. Õk készítettek részletes szabályokat minden törvényhez. Ezzel azonban a szombatot nem az Isten kedves napjává tették, hanem a törvénytisztelet szigorú próbájává. Állandóan figyelték egymás életét, s ez alkalmat adott nekik arra is, hogy önmagukat különbnek tarthassák a másiknál.
Jézus pedig meggyógyította a beteget. A gyógyításhoz fûzött újabb kérdése - a kútba esett fiú vagy jószág kimentésérõl - világossá tette, hogy nem lehet Istennek tetszõ élet az, amelyben Istenre hivatkozva szeretetlenül bánnak a felebaráttal. A szeretetlen törvényeskedés nemcsak a másik embertõl szakít el, de magától Istentõl is.

Uram!
Segíts, hogy ne szabjam magam folyton másokhoz, innen-onnan ellesett szabályokhoz, ne tegyem fel mindig a szabad - nem szabad kérdést. Segíts, hogy minden tettem alapja a tõled kapott szeretet legyen! A szeretetben szeretnék a nyomodban járni. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.