Legyetek jók, ha tudtok!

„

...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11

Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...”

Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, igen ma! Ma jó leszek, ma Ember leszek igazán! Este pedig kudarcoktól fáradtan már a tükörbe sem mertél nézni.

Ez lennék én? Ez az ember? Ennyire futja az erőmből? Hogyan lehetnék jó, igazán jó? Hogyan lehetnék olyan, mint a régi szentek, kiknek legendáit már régen nem mesélik a gyermekeknek, de valahol él a szívünk mélyén, hogy egyszer léteztek. Kellett, hogy legyenek jó emberek. Kell, hogy legyen valami jó még bennünk, valami, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes egyszer továbbadni az utókornak. - Kérdések cikáznak a fejedben, és a rád zuhanó nagy csendben meghallod Isten szavát.

„Velem sikerülni fog! Velem lehetsz jó! Velem elfelejtheted a haragot, a gonoszságot, a kegyetlen szavakat. Velem, egyedül velem Ember lehetsz igazán. Ha én élek a szívedben, ha veled mehetek az úton, akkor lehetsz jó, lehetsz szent, olyan, amilyen én vagyok, a menny Istene!”