Legyen meg a Te akaratod!

„Legyen meg a Te akaratod”: ezzel mintegy erőt kérek ahhoz, hogy úgy tudjam, merjem látni a sorsomat, hogy mögötte és fölötte ott látom mindig Isten irányító hatalmát, az eseményeket mozgató hatalmas kezét, bölcs és kegyelmes akaratát.„Legyen meg a Te akaratod”: vállalom és elismerem Isten mindenható uralmát az életemben, azt, hogy nem vak sors, hanem egy vezérlő, gondviselő isteni akarat van fölöttem, hogy Valaki vezet, irányít, terel, uralkodik életem minden mozzanatában! Ha Istennek most erre az akaratára igazán őszinte hálával tudnád azt mondani: „Legyen meg a Te akaratod”, akkor ezzel együtt minden más problémája, kérdőjele, miértje is megoldódik. Íme, így nyújtja most feléd Isten az Ő megváltó akaratát, szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét: fogadd el, egyszerűen csak fogadd el, nagy alázatos hálával mondván: „Uram, legyen meg a Te akaratod!”

Isten akarata az, amit az emberektől kíván. Az emberektől? Nem, tőlem. Isten akarata velem szemben az, amit meg kell tennem. Nekem, akiből csak egy van az egész mindenségben.
Ez az akarat nem csupán "fölöttem" vagy "előttem" áll és mondja: Ezt meg kell tenned. Ezzé kell válnod! Nem katonai parancs, amit megkapok, és végre kell hajtanom, hanem élő hatalom, amely bennem működik. Isten akarata nem csupán követelmény, hanem hatás. Különleges mód, ahogyan Isten buzdít, sürget, segít, gyámolít engem, működik bennem, alakít és küzd azért, hogy ő győzzön, és akaratát véghez vigye. Isten akarata az erő, amellyel hat rám, hogy meg tudjam tenni, amit követel tőlem. Ha így tekintjük, más neve is van: kegyelem. Isten akarata most azt mondja: Te,akiért minden van - most ezt tedd! Ez pedig azt jelenti, hogy Isten akarata nincsen egyszer s mindenkorra készen, hanem tartalmazza szabadságomat, szabad tetteimet és alkalomról-alkalomra, újra és újra felém fordul, abból kiindulva, ami van. Bármi is történt, akár jó, akár rossz, Isten akarata oda fordul, azonnal számba veszi a történést és kívánja a következő lépést. És a dolog folytatódik. Lehet, hogy az út keményebb, több lemondást kíván, megnehezíti a bűnnek és a vereségnek a tudata, de út akkor is van. Nem jelzett út, amelyet elveszítve út nélkül maradunk. Olyan út, amelyet Isten minden lépés után újonnan teremt az ember lába elé. Minél igazabb keresztény valaki, annál jobban vágyik Isten akaratára, annál inkább tudatában van annak, hogy ez az akarat a legértékesebb, legtörékenyebb, de egyúttal a leghatalmasabb is.