Legmagasabb szintű barátság: János. 15. 14 -15.

Isten írott igéje, az Ó Szövetségben, Dávid és Jonatán barátságán keresztül is, szemünk elé vetíti, az igazi barátság mély és szép példáját. Jonatán úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét. A barátság: egy szép része, földi életünknek. A barátság keresése, már gyermekkorban kezdődik. Iskolás gyermekek is barátokat keresnek. Fiatalok pedig, hosszabb, rövidebb ideig barátkoznak egymással. Fiatal koromban, nekem is volt egy kedves barátom: Fischer Ignácnak hívták. Mély barátság alakult ki köztünk, mely éveken át tartott, és csak a második világháború, vetett véget annak. A háború, dühöngő viharszele, messzire sodort minket egymástól. Alapigénkben is, egy ilyen mély barátságról olvashatunk, János evangéliumának 15 részében, a 14 -15 versben. Jézus mondta: ,,Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek. Barátaimnak mondalak, mert mind azt, amit az Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek" A felolvasott igeversek nyomán, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy látható világunkban, az Úr Jézus: a legmagasabb szintű barátságot hozta létre, közte és a bukott ember között. Dávid és Jonatán barátsága, mégis: szinte eltörpül, emellett a legmagasabb szintű, barátság mellett! Hiszen Jézusban: a Teremtő Isten lép barátságra, teremtményével, az emberrel. Az emberiség világában, sokféle barátságot ismerünk. Van nemzetek közötti barátság, városok közötti barátság, családok közötti barátság, de talán a legerősebb, a két ember közötti barátság. Azonban az igazi barátság, áldozathozatallal is jár. Minél nagyobb az áldozathozatal, annál nagyobb és mélyebb, a barátok közti kapcsolat. Ahol nincsen áldozathozatal, ott a barátság is, könnyen fellazul, vagy végleg megszakad. Társadalmi kapcsolatok terén, Dávid és Jonatán között, igen nagy különbség volt. Dávid: egyszerű pásztorfiú volt, Jonatán pedig, Saul királynak a fia. Mégis, kettőjük között, ez a nagy társadalmi különbség, nem jelentett semmi akadályt. Áldozatot tudtak hozni, egymásért. Az emberi barátságok, különfélék. Van mélyebb és van lazább, baráti kapcsolat. De ezeknek a barátságoknak, sokszor súlyos próbákat kell kiállaniuk. És a próbák: vagy elmélyítik, vagy meg is szüntetik a baráti kapcsolatot. Attól függően, hogy milyen alapra épültek. Bár van sok szép példamutató, emberi barátság, de az: meg sem közelíti, azt a legmagasabb szintű barátságot, melyet az Úr Jézus, mutatott be nekünk. Most hát, csatlakozzunk hozzá, lélekben és gondolatban, és kísérjük el őt, amikor megkezdi 3 éves tanítói működését, szülőhazájában, Izráelben. Urunk már szolgálatának kezdetén, népe közül: kiválasztott magának 12 embert, tanítványt, különböző érzésű, műveltségű embert. És ezeket mind, tanítványaivá fogadta magához. Köztük Júdást is, árulóját. Így jött létre, a legmagasabb szintű barátság, Jézus, és a bűnös emberek között. Megváltó Urunknak, bizonyára nem volt könnyű, elhordozni, ezt a különféle természetű és súlyos bűnökkel terhelt tanítványt. Mérhetetlen szeretettel hordozta, tanította, és intette őket. Vele jártak 3 éven át, és mégsem ismerték őt! Egy tengeri vihar lecsendesítése után, így tanakodtak egymás között, ,,Kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a vizeknek is, és azok: szót fogadnak neki" / Márk. 8, 25. / Amikor pedig, a tenger hullámain közelít feléjük, akkor sem ismerik fel őt, csak amikor megszólal: ,,Én vagyok, ne féljetek!" Az Úr Jézus, egyetlen ellenséget ismert, ezen a földön, a Sátánt! Jézus jól tudta, hogy a Sátán csábította el az embert, Alkotójától! Jézus, éppen ezért, igyekezett, minél több embert, barátságába vonni. Elvonni őket, a Sátán uralma alól. Mi emberek: olyan könnyen megítéljük egymást, kisebb, nagyobb dolgok miatt. Jézus, nem ítélt el senkit, az ítéletet: az Atyára bízta. Urunk barátsága, azokra is kiterjedt, akik irigyelték és folyamatosan rágalmazták őt. Főleg: Szombatnapi tevékenységei miatt. De a miatt is, hogy Isten Fiának nevezte magát. Pedig Ő, azért munkálkodott Szombat napon is, mert Szombatnak is Ura! Szomorú valóság az, hogy az Úr Jézus baráti köre, nem nagyon tágult ki, pedig ezreket gyógyított meg. Két alkalommal pedig, több ezer embert vendégelt meg kenyérrel a pusztában, ahol sem kenyér sem víz nem volt. De ezeknek a zsidó embereknek, csak addig volt szükségük Jézusra, amíg meggyógyította és megetette őket. Később pedig, meg is feledkeztek róla, amiképpen az a meggyógyult 9 leprás zsidó férfi, akinek eszébe sem jutott, hogy gyógyulását, Jézusnak megköszönje. Jézus baráti köréhez, a 12 tanítványon kívül, még 70 tanítvány is tartozott. Akikre számíthatott, akiket szolgálatába állíthatott. Urunknak voltak barátai, voltak ellenségei. De bizonyosra veszem, hogy szíve mélyén, mélységes szánalommal nézett, minden emberre! Mert tudta: hogy a bűnre csábított emberiség, pici gyermektől az idős emberig, az ő mentőszeretetére van utalva. Azonban, világi és hívő emberek barátsága között, különbség van. Világi emberek barátsága, amilyen könnyen létre jön, olyan könnyen fel is bomlik. Ennek oka pedig, az önzés, a kivagyiság. Barátságok szövődnek az ital és a kábítószerek nyomán. A sportban is, szövődnek barátságok. Ám ezeknek, nincsen szilárd alapjuk, csak felszínesek. Gondoljunk a Bibliai tékozló fiú barátaira. Barátai, addig rajongtak körülötte, amíg pénze, el nem fogyott. Azután, faképnél hagyták őt. Ezzel szemben, a hívő emberek barátsága, sokkal mélyebb, sokkal erősebb. Miért? Mert annak: Jézus Krisztus az alapja! Igazi hívő barátság az, ha a hívő ember, áldozatot tud hozni, barátjáért! Ha baj éri barátját, kisegíti őt, bajából. Még a múlt században, egy magyar misszionárius férfi, távoli országban, úgy szerette a rábízott gyermekeket, hogy egy tengeri vihar alkalmával, minden fürdőző gyermeket kimentett a tengerből. És mikor az utolsó gyermeket is partra tette, ő maga, holtan terült el a parton. Életét áldozta fel, kicsi barátaiért! Azonban, Megváltó Urunk barátsága, még ezt a barátságot is, felülmúlta! Mert Urunk, az utolsó vacsorán, mint királyok Királya, szolgai módon hajolt le, tanítványai lábaihoz, és megmosta azokat. De a megrendítő barátsága az volt, amikor földi élete utolsó éjszakáján, ott a Gecsemánéi kertben, az őt eláruló Júdáshoz így szólt: ,,Barátom, miért jöttél" Áldott Urunk: mérhetetlen emberszeretetéből, adott még egy esélyt Júdásnak, a megtérésre! De Júdás: ezt az utolsó esélyt sem vette figyelembe, és elárulta Urát! Nos, ilyen elképzelhetetlen magas szintű barátság, csak az Úr Jézusban volt található! Erre, csak Ő volt képes! Urunk: ártatlan és bűntelen életét áldozta fel, értünk bűnbánó barátaiért, a Golgotán! Urunk még most is, barátságába fogadja mind azokat, akik kételkedés nélkül hisznek benne, elhiszik, hogy megbánt és elhagyott bűneiket, az Úr Jézus, véglegesen, odaszegezte a keresztfára! És önmagára vállalta, a rájuk kiszabott, halálos büntetést! Hogy így bűneiktől megszabadulva, Isten, boldog életű gyermekei lehessenek, örökkévaló, új hazájukban.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.