"A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: Meglátogatni az özvegyeket és árvákat az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

(Jak. 1,27.)

Mindazok között, akiknek szüksége megköveteli érdeklődésünket, az özvegyek és árvák a leginkább tarthatnak igényt gyengéd rokonszenvünkre és gondoskodásunkra... 
Az apa, aki a hitben halt meg, Isten igéretében nyugszik, mert abban a teljes bizalomban hagyta vissza szeretteit, hogy az Úr gondoskodni fog róluk. Vajon hogyan gondoskodik az Úr ezen elhagyottakról? Nem tesz csodát, hogy mannát küldjön a mennyből, sem hollókat, hogy eledelt hozzanak nekik, hanem az emberek szívében tesz csodát, azáltal, hogy elűzi az önzést a lélekből, és megnyitja a jótékonyság forrását. Kipróbálja hitvalló követőinek szeretetét azáltal, hogy rábizza gyengéd könyörületességükre a szenvedőket, megfosztottakat, szegényeket és árvákat. 
Sok özvegy anya bátran küzd apátlan gyermekeiért, hogy viselje kettős terhét. Gyakran erején felül dolgozik, hogy magánál tartsa kicsinyeit és gondoskodjon szükségleteikről. Nevelésükre és tanításukra csak kevés ideje van, és csak csekély alkalmat talál arra, hogy oly befolyásokkal vegye körül őket, amelyek beragyognák életüket. Ezen özvegyeknek bátorításra, rokonszenvre és kézzel fogható segítségre van szükségük. Isten felszólít bennünket, hogy amennyire tehetjük, pótoljuk ezen gyermekek számára, az apai gondoskodás hiányát... Igyekezzünk segíteni ezt a gondterhelt édesanyát. /MH. 203./ 
Isten gondoskodott eszközökről ezen szűköldödők fenntartására...

Krisztus a parancsolat megtartóinak ismeri el azokat, akik szánalmat és részvétet tanúsítanak az özvegyek és árvák iránt, s azért elnyerik az örök életet.