„Ezután háború támadt a
mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is
hadakozott, és az ő angyalai is.  De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük
a mennyben.”

Jelenések könyve 12:7-8




Hatásvadász módon azt a címet is adhattam
volna a mai bejegyzésnek, hogy „A csillagok háborúja”. A téma viszont sokkal
komolyabb annál, hogy egy komolytalan filmhez kapcsoljam.

A háború valóban egy távoli helyen kezdődött,
Isten otthonában. A menny egy tökéletes hely volt egészen addig, míg egy
előkelő angyalfejedelem el nem kezdett zúgolódni, elégedetlenkedni, és végül
lázadást szítani teremtője ellen. Kevés volt neki az a pozíció, amit
élvezhetett. Isten helyére vágyott. A felfuvalkodottsága, büszkesége lett a
veszte, és a Biblia szerint az angyalok egy harmadát mag mellé állította
lázadásában.




Így ír az események kezdetéről Ézsaiás
próféta:

„Miként hullottál le az égből, fényes
csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl,
Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem
meg, messze északon.  A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló
leszek a Magasságoshoz.” (Ézsaiás 14:12-14)




Ezékiel próféta által is hasonló eseményekről
és belső változásokról értesülhetünk:

„Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak
téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.  Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól
fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.” (Ezékiel
28: 14-15)




A mennyei küzdelem kimenetelét így folytatja
a Jelenések könyve:

„De
nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben, hanem levettetett a
nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget
megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”
(Jelenések 12:8-9)




Sátánnal,
a földre vetett lázadóval találkozott Ádám és Éva is az Édenben, akiket szintén
sikerült maga mellé állítani. A küzdelem évezredek óta tart, melynek mi is a
részesei lettünk. Nem mi döntöttünk így. Ennek ellenére minden nap döntenünk
kell. Isten helyére vágyunk, vagy alárendeljük magunkat neki. Zúgolódunk és
lázadozunk, vagy elfogadjuk korlátainkat és Isten szerető gondoskodását?