KRISZTUS SZEMÉLYESEN JÖN EL ÉRTÜNK

"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni hasonával leszáll az égből, és feltámadnak először, akik meghaltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé, a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel."

Jézus eljön. Eljön a felhőkben nagy dicsőséggel. Ragyogó angyalok sokasága fogja kísérni. Eljön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait. Eljön, hogy magához vegye őket. Nem felejtette el őket és ígéretét. 

Keleten megjelenik egy kicsiny, fekete felhő... Isten népe tudja, hogy ez az ember Fiának jele. Ünnepélyes áhítattal figyelik, amint közeledik a föld felé... míg végül egy nagy fehér felhő lesz, amelynek alapja megemésztő tűzhöz hasonló dicsőségben ragyog és felette a szövetség szivárványa látható. Jézus ül rajta, mint hatalmas Győző... Mikor az élő felhő közelebb jön, minden szem meglátja az Élet Fejedelmét. Töviskorona nem rontja meg szent fejét, hanem a dicsőség koronája nyugszik szent homlokán. Arcának fényessége felülmúlja a déli nap kápráztató ragyogását. „Ruhájára és csípőjére e név volt írva: Királyoknak Királya és Uraknak Ura”... Az egek összetekerednek, mint valami papírtekercs, a föld remeg Előtte, és minden hegy és sziget elmozdul helyéből... 

A föld tántorgása, villámok cikázása és mennydörgés közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket... A halottak az egész földön meghallják azt a hangot, és akik meghallják, élni fognak... Mindnyájan az örök ifjúság frissességében és életerejében kelnek fel... 
Az élő igazak átváltoznak „nagy hirtelen, egy szempillantás alatt”, Isten hangjára megdicsőülnek. Most halhatatlanságba öltöznek és a feltámadt szentekkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben. /GC. 640-645./ 
Oh, mily dicső találkozás! /EW. 287./