KRISZTUS LEGYŐZTE A VILÁGOT

"Ezeket a dolgokat beszéltem néktek, hogy békességtek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot."

(Ján. 16,33.)

Mikor Krisztus megaláztatásának utolsó jelenetei közeledtek, mikor a legnagyobb szomorúság nehezedett lelkére, így szólt tanítványaihoz: „Jön a világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije.” „e világnak fejedelme megítéltetett.” „most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 14,30; 16,11; 12,31.). Krisztus prófétai szemekkel nyomon követte azokat a jeleneteket, amelyek az Ő utolsó nagy küzdelme folyamán játszódnak le. Tudta, hogy amikor így fog kiáltani: „Elvégeztetett!”, az egész menny ujjongani fog. Fülei hallották a távoli zenét és a győzelmi kiáltásokat a mennyei udvarokban. Tudta, hogy Sátán birodalma felett megszólal a lélekharang és Krisztus nevét fogják hirdetni az egész világegyetemben. 
Krisztus örvendett, hogy többet tehetett követőiért, mint amit kérhetnénk vagy elgondolhatnánk. Bizonyossággal beszélt, tudva, hogy egy mindenható rendelet jelent meg a világ megteremtése előtt, Tudta, hogy a Szent Lélek mindenhatóságával felfegyverzett igazság győzni fog a gonosz elleni harcban, és a véráztatta zászló győzelmesen fog lobogni követői felett. Tudta, hogy a Benne bízó követőinek élete hasonlóvá fog válni az Ő életéhez. Életük szakadatlan győzelmek sorozata lesz, amelyet itt e földön ha nem is látnak ilyennek, azonban Isten országában felismerik... 
„E világon nyomorúságtok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” Krisztus nem vallott kudarcot és nem csüggedt el. Követőinek hasonló szilárd hitet kell kinyilvánítaniuk... Habár látszólagos lehetetlenségek zárják el útjukat, azonban kegyelme által előre haladnak... Erőre van szükségük, hogy ellenálljanak a gonosznak, oly erőre, amelyet semmiféle földi hatalom, sem halál, sem pokol nem tud uralma alá hajtani; amely képesíti őket arra, hogy Krisztushoz hasonlóan ők is győzenek. 

 /DA. 679-680./